Tehénfog

A Stonehenge körüli rejtélyek évezredek óta izgatják a történészek, régészek és laikus érdeklődők fantáziáját. A legnagyobb kérdés, miként volt képes egy ősi közösség ekkora köveket több száz kilométerről odaszállítani, majd pontosan tervezett rendben felállítani? Egy több mint ötezer éves tehén fogának elemzése vezethet nyomra.

KaleidoszkópJancsó Orsolya2025. 09. 08. hétfő2025. 09. 08.

Kép: A megalitikus kor egyik legjelentősebb építményének története ma sem tisztázott. Hogyan került Salisburybe?

Tehénfog
A megalitikus kor egyik legjelentősebb építményének története ma sem tisztázott. Hogyan került Salisburybe?
Forrás: Getty Images

A brit síkság közepén álló kőgyűrű nem csupán építészeti bravúr, hanem a megalitikus kor egyik legkülönösebb építménye is. A kulturális és vallási jelentőségű helyszínt egy évszázada kutatják. 1924-ben a régészek egy állkapocscsontot tártak fel Stonehenge déli bejárata mellett. Már akkoriban is jelentősnek számított a lelet, hiszen a kőemlék egyik legkorábbi építési fázisára, i. e. 3000 környékére datálták. A csont hosszú évtizedekig pihent múzeumi gyűjteményben, mígnem modern izotópos vizsgálatokkal újra elővették. 

A British Geological Survey, a Cardiffi Egyetem és a University College London kutatói a tehén egyik zápfogát nézték meg. A fogzománcban őrzött kémiai nyomok ugyanis megmutatják, hol nőtt fel az állat, milyen táplálékot fogyasztott és mennyit vándorolt élete során. Az elemzések a régióspecifikus ólomizotópokra irányultak. Az eredmények alapján a tehén valószínűleg a mai Wales területéről származott, onnan, ahonnan Stone­henge híres kékkövei is. 

Először sikerült közvetlen kapcsolatot kimutatni egy állati maradvány és a kőszállítás feltételezett forrásvidéke között. A tudósok szerint a tehén nem pusztán véletlenül került a szentély közelébe, hanem része lehetett annak a logisztikai rendszernek, amellyel az ősi közösségek a hatalmas kőtömböket a Salisbury-síkságra juttatták. 

A kutatók megállapították, hogy a fog eltérő izotópos mintázata az állat testében zajló élettani változásokra vezethető vissza, amelyek a tél vége és a tavasz között végbementek. A nyomok arra is utalnak, hogy a tehén vemhes lehetett, sőt talán borjút is nevelt. Ez még különlegesebbé teszi a leletet, mert egy szimbolikusan is fontos nőstény került Stonehenge-hez. Azért temethették oda, mert egyes szakértők szerint a csont rituális jelentőséggel bírhatott. Stonehenge csillagászati, közösségi, vallási és politikai találkozóhely is volt. Az állatok feláldozása, illetve maradványaik szimbolikus elhelyezése a bejáratnál a hely szakrális szerepét hangsúlyozhatta.

Michael Parker Pearson, a brit késő bronzkort kutató professzor szerint az új eredmények megerősítik: Stonehenge építése nem helyi vállalkozás volt, hanem több régió közös teljesítménye. A kövek és az állatok együttese arra utal, hogy messziről érkeztek emberek és erőforrások, mintha egyfajta nemzeti projekt valósult volna meg a korai bronzkor hajnalán. Richard Madgwick, a Cardiffi Egyetem régészprofesszora úgy véli, a fog új képet ad Stonehenge építőinek életéről, gondolkozásáról. 

Korábban azt feltételezték, hogy a sziklákat nem emberek vitték Salisbury közelébe, hanem gleccserek sodorták oda őket. Most az Aberystwyth Egyetem kutatócsoportja azt állítja, hogy munkájuk azt mutatja, nincs bizonyíték a jégszállítás elméletére. Ez alátámaszthatja a tehénfog által valószínűsített elméletet, amelyet eddig is a tudósok egyik fele vallott: vagyis, hogy Stonehenge kövei emberi és állati erővel kerültek a helyükre. Most az látszik a legbiztosabbnak, hogy szarvasmarhák vontatták a többtonnás köveket kétszáz kilométeren keresztül. A kutatók szerint a technológia fejlődésével egyre több dolog derül majd ki, hogy az emberi találékonyság, az állati erő és a közösségi akarat hogyan hozta létre ötezer évvel ezelőtt a mértani pontosságú alakzatot.

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!