Tehénfog

A brit síkság közepén álló kőgyűrű nem csupán építészeti bravúr, hanem a megalitikus kor egyik legkülönösebb építménye is. A kulturális és vallási jelentőségű helyszínt egy évszázada kutatják. 1924-ben a régészek egy állkapocscsontot tártak fel Stonehenge déli bejárata mellett. Már akkoriban is jelentősnek számított a lelet, hiszen a kőemlék egyik legkorábbi építési fázisára, i. e. 3000 környékére datálták. A csont hosszú évtizedekig pihent múzeumi gyűjteményben, mígnem modern izotópos vizsgálatokkal újra elővették. 

A British Geological Survey, a Cardiffi Egyetem és a University College London kutatói a tehén egyik zápfogát nézték meg. A fogzománcban őrzött kémiai nyomok ugyanis megmutatják, hol nőtt fel az állat, milyen táplálékot fogyasztott és mennyit vándorolt élete során. Az elemzések a régióspecifikus ólomizotópokra irányultak. Az eredmények alapján a tehén valószínűleg a mai Wales területéről származott, onnan, ahonnan Stone­henge híres kékkövei is. 

Először sikerült közvetlen kapcsolatot kimutatni egy állati maradvány és a kőszállítás feltételezett forrásvidéke között. A tudósok szerint a tehén nem pusztán véletlenül került a szentély közelébe, hanem része lehetett annak a logisztikai rendszernek, amellyel az ősi közösségek a hatalmas kőtömböket a Salisbury-síkságra juttatták. 

A kutatók megállapították, hogy a fog eltérő izotópos mintázata az állat testében zajló élettani változásokra vezethető vissza, amelyek a tél vége és a tavasz között végbementek. A nyomok arra is utalnak, hogy a tehén vemhes lehetett, sőt talán borjút is nevelt. Ez még különlegesebbé teszi a leletet, mert egy szimbolikusan is fontos nőstény került Stonehenge-hez. Azért temethették oda, mert egyes szakértők szerint a csont rituális jelentőséggel bírhatott. Stonehenge csillagászati, közösségi, vallási és politikai találkozóhely is volt. Az állatok feláldozása, illetve maradványaik szimbolikus elhelyezése a bejáratnál a hely szakrális szerepét hangsúlyozhatta.

Michael Parker Pearson, a brit késő bronzkort kutató professzor szerint az új eredmények megerősítik: Stonehenge építése nem helyi vállalkozás volt, hanem több régió közös teljesítménye. A kövek és az állatok együttese arra utal, hogy messziről érkeztek emberek és erőforrások, mintha egyfajta nemzeti projekt valósult volna meg a korai bronzkor hajnalán. Richard Madgwick, a Cardiffi Egyetem régészprofesszora úgy véli, a fog új képet ad Stonehenge építőinek életéről, gondolkozásáról. 

Korábban azt feltételezték, hogy a sziklákat nem emberek vitték Salisbury közelébe, hanem gleccserek sodorták oda őket. Most az Aberystwyth Egyetem kutatócsoportja azt állítja, hogy munkájuk azt mutatja, nincs bizonyíték a jégszállítás elméletére. Ez alátámaszthatja a tehénfog által valószínűsített elméletet, amelyet eddig is a tudósok egyik fele vallott: vagyis, hogy Stonehenge kövei emberi és állati erővel kerültek a helyükre. Most az látszik a legbiztosabbnak, hogy szarvasmarhák vontatták a többtonnás köveket kétszáz kilométeren keresztül. A kutatók szerint a technológia fejlődésével egyre több dolog derül majd ki, hogy az emberi találékonyság, az állati erő és a közösségi akarat hogyan hozta létre ötezer évvel ezelőtt a mértani pontosságú alakzatot.