Tudatos ormányosok
Az elefántok intelligenciája jól ismert. A fogságban és félig fogságban tartott állatok is jól taníthatók, a vadon élő társaik pedig bonyolult társadalmakba szerveződve élik mindennapjaikat. Egy új kutatás szerint még a feltételezettnél is okosabbak, tudatosan kommunikálnak az emberekkel céljaik elérése érdekében.
Kép: A fogságban vagy félig fogságban tartott elefántok régóta próbálnak kapcsolatot teremteni az emberekkel, Fotó: Valeria Mongelli, Forrás: Anadolu via AFP
Érdekes összefüggésekre hívta fel a figyelmet egy a Bécsi, a St. Andrews-i, a Portsmouth-i és a New York-i Egyetemmel együttműködésben készült tanulmány. Az elefántok nemcsak intelligensek, erős társas kapcsolatokban élnek és kiváló a memóriájuk, hanem a félig fogságban tartott állatok szándékosan sokféle gesztust használnak, hogy almát kérjenek az embertől, ha éppen erre vágynak.
Az úgynevezett célvezérelt szándékosság korábban kizárólagos emberi képességnek számított. Ma már tudjuk, hogy az összes emberszabású majom, sőt még néhány más főemlős is (bár kevésbé rugalmas módon) több mint hetven különböző gesztustípust használ a szándékolt kommunikációhoz, céljaik közléséhez és eléréséhez. Például olyan jelzésekről van szó, mint a „gyere ide”, „add ide”, „nyugtasd meg”. A nem főemlősöknél ez a szándékosság csak néhány állatnál tapasztalható, többek között a guppiknál és az arab csibéknél. Ők jellemzően egy vagy két gesztussal mutatnak meghatározott célokat, például, hogy „kövess”.
Az elefántok távoli rokonságban állnak az emberrel az evolúcióban. Utoljára több mint százmillió évvel ezelőtt volt közös ősünk. De a majmokhoz hasonlóan rendkívül intelligensek, és összetett társadalmakban élnek, ahol sokféle kapcsolatuk van (rokonok, szövetségesek, barátok és idegenek).
Egyes leírások már korábban is beszéltek elefántokról, akik különféle testmozgásokat és jelzéseket alkalmaztak különféle helyzetben, így üdvözléskor, kapcsolatteremtéskor, játék vagy utazás esetén.
A mostani vizsgálat során a kutatók 38 különböző gesztustípus szándékos használatát azonosították. A félig fogságban lévő elefántok gyakran az ormányukig nyúltak, vagy előre-hátra lendítették azt az ember vagy az almástálca felé. Ezzel egyértelműen kommunikálják, hogy almát akarnak. Annak megállapítására, hogy szándékosan használták-e a jelzéseket, a tudósok azokat a viselkedési kritériumokat használták, amelyeket az emberi csecsemők szándékos kommunikációja fejlődésének tanulmányozására hoztak létre. Ezek: a közönségre irányuló kommunikáció, a kitartás és a részletesség.
Az alanyoknak jelzéseket kell használniuk a címzettel szemben, és alkalmazkodniuk kell ahhoz, hogy a címzett néz-e rájuk vagy sem (ez a közönségre irányuló kommunikáció). Így, ha a címzett nem néz oda, akkor az alanynak tapintható gesztusokat kell használnia a vizuális jelek helyett. A gesztusok után az alanyoknak meg kell várniuk, hogy a címzett reagáljon, és ha a címzett nem a célnak megfelelően reagál, ahogy folytatniuk kell a jelzéseket (kitartás), vagy meg kell változtatniuk azokat (részletezés), hogy tisztázzák, mit akarnak.
Vesta Eleuteri PhD-hallgató reméli, hogy folytatni tudják a munkát, mert szisztematikusan szeretnék tesztelni, hogy a vadon élő elefántok szándékosan gesztikulálnak-e egymásnak, és leírni a jelzéseket. Jelenleg még több ezer feldolgozatlan videójuk van két dél-afrikai elefántpopulációról. Időbe telik meghatározni az elefántok szándékos repertoárját és ezek jelentéseit, majd összehasonlítani a különböző populációk gesztusait, hogy megértsék, van-e az elefántoknak eltérő nyelvük. Ez segít tisztázni, mi teszi a nyelvet egyedivé.
