A név kötelez

Donald Trump jellegzetes, nagy és merész aláírása évek óta kutatások tárgyát képezi. Idén szeptember 30-i katonai vezetőknek tartott beszédében az elnök el is mondta, hogy „mindenki szereti az aláírását”. Richie Zweigenhaft, a Guilford College pszichológia­professzor emeritusa évtizedek óta tanulmányozza az aláírás mérete és a személyes tulajdonságok közötti kapcsolatot. Az elnök kijelentése kapcsán elmondta, hogy Trump nagyméretű aláírása egybecseng a magas­ szintű önértékelésével és státuszával. Egyes kutatók a királyi családok kézjegyeit is érdekesnek tartják, mivel hagyományosan ők is nagy betűkkel írnak. A sussexi hercegné aláírása például különösen izgalmas, mivel  Meghan kalligráfiai tanulmányai nyomán alakította ki hercegnői kézjegyét. 

Zweigenhaft megfigyelte, hogy amikor egyetemi oktatók kölcsönöznek ki könyveket a könyvtárból, akkor sok helyet használnak fel az aláírásukhoz. Amikor a diákok, akkor nagyon kevés hely fogy, így sok hely marad a jövőbeli olvasók számára. Minden oktatótól legalább tíz aláírást gyűjtött, és összehasonlította azon diákok aláírásaival, amelyek nevében azonos számú betű szerepelt. Megmérte a magasságot és a szélességet, illetve a felhasznált terület nagyságát, azt tapasztalta, hogy a kilenc oktató közül nyolc jelentősen több helyet használt a nevének aláírására. 

Az életkor és a státusz tesztelése érdekében egy másik tanulmányt is végzett. Itt összehasonlította az iskolában dolgozó fizikai munkások, például gondnokok és kertészek aláírását a professzorok és diákok mintájával. A fizikai munkások több helyet használtak, mint a diákok, de kevesebbet, mint a tanárok. Így vonta le a következtetést, hogy az életkor is szerepet játszik az aláírás kialakításában. Végül további kutatás alapján arra jutott, hogy az aláírás mérete az önbecsülés és státusz függvénye. És ez nemcsak a nyugati kultúrkörben igaz, hanem az olyan országokban is, mint például Iránban, ahol az emberek jobbról balra írnak. 

Az aláírást többen ma más pszichés jelenségekhez is kötik. Bár Nick Seybert, a Marylandi Egyetem docense nem talált összefüggést az aláírás mérete és a vezérigazgatók nárcizmusa között – és ezt eleinte Zweigen­haft eredményei is alátámasztották –, mára számosan vizsgálják a Fortune 500-as cégvezetők aláírását, és találnak bizonyos összefüggéseket. Így mára az aláírás méretének megvizsgálása az öt módszer egyike, amelyet a vezérigazgatók nárcizmusának mérésére alkalmaznak. 

Kanadai kutatók például nemrég adományozók aláírásait vizsgálták. Azt találták, hogy az aláírás méretének növekedése összefügg az adományozás nagyságával. Előfordult, hogy a nagyobb aláírással rendelkező adományozó kétszer annyit adott, mint a kisebb kézjeggyel bíró. Más kutatások is megfigyeltek hasonló összefüggéseket a vezérigazgatók és más vezető vállalati pozíciók­ban dolgozók között. A pénzügyi igazgatók esetében például különösen érdekesek az adatok. A korrelációt nemcsak az Egyesült Államokban, hanem számos már országban is rögzítették, például az Egyesült Királyságban, Németországban, Uruguayban, Iránban, Dél-Afrikában és Kínában is. 

A kutatások szerint tehát az aláírás, mint látszólag hétköznapi gesztus, a modern identitás performatív kifejezésévé vált. A hatalom vizuális reprezentációja, amely összeköti az egyén belső önképét a társadalmi elvárásokkal. Az aláírás mérete így önértékelést tükröz, és az egyén viszonyát a nyilvánossághoz, illetve a kontrollhoz is. A minél nagyobb kézjegy erőteljesebben írja be a személyt a térbe. Ezt a pszichológiai motívumot erősíti a globalizált vezetői kultúra is, ahol a személyes márkaépítés és az önpromóció alapvető kompetencia. Ugyanakkor érdekes, hogy ez a fajta megjelenés hogyan fog változni a digitalizáció minél nagyobb térnyerésével. Tény, hogy az e-mailes aláírás, a közösségimédia-profilok vizuális stílusa, illetve az emojihasználat mind a státuszkommunikáció új eszközeivé váltak, amelyek kulturális tükrök is. Kérdés, hogy ezek idővel mennyivel válnak fontosabbá, mint a valódi kézjegy.