Késői serdülés

Egy átlagos élettartam során öt fejlődési szakaszon megy keresztül az emberi agy a növekedés, az érés, az öregedés és a hanyatlás során a Cambridge-i Egyetem idegtudósainak új kutatása szerint. Közel négyezer 0 és 90 év közötti ember agyát vizsgálták, hogy azonosítsák azt a négy mérföldkövet, amelyek alapvető változásokat jeleznek az agyunk működését biztosító idegi kapcsola­tokban. 

Az egyik legmeglepőbb megállapításuk, hogy a serdülőkornak nevezett időszak körülbelül kilenc­éves korban kezdődik, de messze nem ér véget a húszas éveink során, hanem egészen a harmincas éveink elejéig folytatódik. Az agy folyamatosan tanul és alkalmazkodik, ahogy új információkat vesz fel. Ez azonban nem egy zökkenőmentes növekedés és konszolidáció, hanem egy hullámzó út – különösen az élet első felében. 

Az agy öt fő korszaka a kutatás szerint a gyermekkor (születéstől kilencéves korig), a serdülőkor (kilenctől 32 éves korig), a felnőttkor (32-től 66 éves korig), a korai öregedés (66-tól 83 éves korig) és a késői öregedés (83 éves kortól). A különálló korszakokat MRI diffúziós vizsgálatokból származó adatkészletek segítségével figyelték meg. Ezek az agy idegi kapcsolatait térképezik fel a vízmolekulák agyszöveti mozgásának követésével. A korszakok meghatározása például­ a gyermekkori tanulási nehézségek vagy az időskori demencia vizsgálata miatt is fontosak. 

A kutatás szerint az első korszakban az agyat a „hálózati konszolidáció” határozza meg. A folyamat során a baba agyában túltermelődő szinapszisok mennyisége csökken, és csak az aktívabbak maradnak fenn. A gyerekkor végére az agy kognitív kapacitása drasztikusan megváltozik, ami a sebezhetőség növekedésével jár, így ezután a mentális zavarok kockázata is megnő. 

Serdülőkorban az agy kommunikációs hálózatai egyre finomodnak. Ezt az időszakot a gyorsabb, simább kommunikáció jellemzi mind az egyes agyterületeken belül, mind az egész agyban. Az átalakulás lehetővé teszi az erősebb kognitív készségek felé való elmozdulást. 
32 éves kortól kezdődik a leghosszabb korszak, a felnőttkor. Az agy architektúrája stabilizálódik a korábbi fázisokhoz képest, így a következő harminc évben nem lesznek jelentős fordulópontok. A kutatók szerint ez az intelligencia és személyiség terén elérhető tetőpont. Aztán az agyterületek lassan kezdenek kevésbé szorosan összekapcsolódni és jobban széttagolódni. 

Ez vezet el a korai öregedéshez: az agyi hálózatok fokozatos átszervezése a hatvanas évek közepén tetőzik. A kutatók szerint ez valószínűleg az öregedéssel függ össze, a fehérállomány degenerációjának csökkenésével. Ebben az időszakban az emberek fokozottan ki vannak téve a különféle, az agyat befolyásoló egészségügyi problémák, például a magas vérnyomás kockázatának. 

Az agyszerkezet utolsó korszaka 83 éves kor körül kezdődik. A késői öregedés jellemzője a „globálisról a lokálisra való elmozdulás”, mivel az agy összekapcsoltsága tovább csökken. Az emberek egyre inkább bizonyos jól kitaposott idegpályákra és régiókra támaszkodnak. 

Duncan Astle, a Cambridge-i Egyetem neuroinformatikai professzora úgy kommentálta az eredményeket, hogy visszatekintve sokan érzik, az életüket különböző fázisok jellemezték. Most már egyértelmű, hogy az agy is átmegy ezeken a korszakokon. Számos neurofejlődési, mentális egészségügyi és neurológiai állapot kapcsolódik az agy huzalozásának módjához. A különbségek előre tudják jelezni a figyelem, a nyelv, a memória és számos viselkedésbeli nehézségeket. A legjelentősebb fordulópontok és sebezhetőségek ismeretében viszont remélhetőleg könnyebb lesz a kockázatok minimalizálása és az egyes állapotok kezelése.