Az igazi da Vinci-kód

Tavaly áprilisban Norberto Gonzalez-Juarbe genetikus egy rejtélyes rajz fölé hajolhatott egy New York-i magángyűjteményben. Gyengéden dörzsölte a több száz éves felületet egy olyan pálcikával, amilyet a Covid–19-teszteléshez használnak. Visszaemlékezése szerint nem mindennap fordult elő vele, hogy megérinthetett egy valódi Leonardót. 

A vörös krétával papírra vetett Szent Gyermek képet vizsgálta, amely egy enyhén oldalra billentett fejet ábrázol. A vonásokat tollas ecsetvonásokkal rajzolták, az arc és homlok körül a fény lágy, a töprengő arc szélei ködbe vesznek. A néhai Fred Kline műkereskedő a két­ezres évek elején szerezte meg a rajzot, és azt állította, hogy a stilisztikai jellemzők, mint például a balkezes sraffozás Leonardo da Vinci védjegyeként arra utal, hogy a kép az ő műve. Szakértők ugyanakkor vitatják az állítást, többek szerint az egyik tanítvány készíthette. Gonzalez-Juarbe kenetmintái a Leonardo da Vinci DNS Projekt részeként azonban arra utalnak, hogy Kline-nak igaza lehetett.

A most közzétett tanulmány szerint a Szent Gyermekből és a Leonardo egyik unokatestvére által írt levélből származó Y-kromoszóma DNS-szekvenciák egy olyan genetikai csoporthoz tartoznak, amelynek Toszkánából származnak, onnan, ahol a festő született. Amikor a tudósok összehasonlították a műtárgyak szekvenciáit a nagy Y-kromoszóma-referenciaadatbázisokkal, a legközelebbi egyezést az E1b1/E1b1b elnevezésű leszármazási vonalon belül találták meg. Ez a leszármazási vonal ma jelentős gyakorisággal található meg Dél-Európában, beleértve Olaszországot, Észak-Afrikát és a Közel-Kelet egyes részeit. 
A probléma ugyanakkor, hogy a feltalálónak nincsenek ismert leszármazottai, temetkezési helyét pedig a XIX. század elején megbolygatták, így hiányzik a pontos összehasonlítási alap. Közvetett bizonyítékok ugyanakkor utalnak rá, hogy a DNS-töredékek Leonar­dóéi, mivel a Leonardo da Vinci DNS Projekt részeként számos kutatás folyik, és mutat hasonló eredményt. Apja nemrég azonosított élő leszármazottaitól sikeres Y-kromoszóma-mintavétel történt, illetve a rokonság sírjaiból is nyertek már ki DNS-t. 

Az eredmény szerint a DNS-nyomok nagy része baktériumokhoz, gombákhoz, növényekhez és vírusokhoz tartozik, ami a műtárgyak anyagainak természetére, tárolási környezetükre, konzerválási eljárásaikra és az évek során végzett kezelésükre utal. Néhány genetikai minta emberektől származik. A bizonyosan nem emberi DNS-ek segíthetnek megérteni a reneszánsz idején a Firenze és egyéb területek uralkodó környezeti viszonyait. Az olasz rozs például mást jelent a XV. vagy a XVI. századból származó műtárgy esetén. 

Az emberi DNS vizsgálata tovább folytatódik, jelenleg valószínűsíthető, hogy egy része valóban da Vincitől származik, de szakértők szerint a végső meghatározáshoz még szükség van a projekt kiterjedtebb kutatására, és azon eredményekkel való teljes összevetésre is. A projekt résztvevői szeretnének minél több Leonardo-műalkotást megvizsgálni, mivel köztudott, hogy da Vinci az ecsetjei mellett az ujjait is használta festés közben, így lehetséges, hogy az alkotásokban felhámsejtek is megtalálhatók. A legtöbb gyűjtő azonban nem engedélyezi azt, amit Gonzalez-Juarbe megtehetett.