Rosszabb pozíció?
A tavalyi év izgalmasan végződött a magyar irodalom számára, hiszen Krasznahorkai László személyében a második irodalmi Nobel-díjasunkat ünnepelhettük. A nemzetközi siker ellenére mégis rendre felmerül a közösségi médiában, hogy miért kevéssé ismertek a magyar írók külföldön.
Kép: A magyar a tizennyolcadik legnépszerűbb a fordított nyelvek között, ám kevés kortárs szerző ismert külföldön
Az UNESCO évekkel ezelőtti felmérése szerint a magyar nyelv kulturális szempontból szerencsés, mivel bár népességarányosan a hatvanadik leggyakoribb nyelv a világon, a lefordított könyvek terén a tizennyolcadik helyen áll. Kertész Imre, Márai Sándor, Szabó Magda vagy Molnár Ferenc a legsikeresebbek a fordítások számát tekintve. Szakértők alapvetően nem tudják a titkos összetevőt, hogy egy regény mitől működik külföldön. A közvélekedés szerint a sikerhez kell az elhivatott kiadó és fordító, akik megfelelő kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, kapnak nem kevés anyagi támogatást, és az írónak még szerencséje is van. A szórakoztató irodalom még mostohább körülmények között létezik. Ezért próbál szerencsét önerőből külföldön az April Rose Scottként megjelenő hazai írónő is, aki jelenleg már kapcsolatban van egy potenciális amerikai ügynökkel.
– Amikor megtudtam, hogy az egyik kedvenc regényem először a Wattpaden volt elérhető, én is elkezdtem publikálni az oldalon az első regényemet. A követőim mind biztattak a külföldi megjelenésre, ezért lefordíttattam és ügynököt kerestem rá. Bár volt érdeklődés a kézirat iránt, a Covid és a bizonytalan gazdasági helyzet miatt nem mertek elvállalni. Ezek után körülbelül 300 ezer forintot költve marketingre, borítóra és tördelésre, kiadtam magánkiadásban az Amazonon. Hetekig a sikerlista első tíz helye egyikén szerepelt, és három hónap alatt milliós bevételt termelt. A pandémia azonban a magánkiadást is utolérte, visszaestek az eladások – meséli az írónő, aki azóta új könyvvel próbál belépni az amerikai piacra.
Vallja, hogy nem szabad kicsit álmodni, ami szerinte a magyar írók egyik legnagyobb problémája, hogy nem mernek kilépni a komfortzónájukból. Ő, bár sok pofont kapott, nem adja fel, amíg nem látja nevét a bestsellerlistákon. A Borsa Brown álnéven alkotó magyar írónő nem ért teljesen egyet. Ő is először az angolszász piacot célozta. Most az európai piacokon próbálkozik, novemberben jelent meg első regénye Romániában, és már folynak tárgyalások a szlovák debütálásról, ezenkívül a német és a spanyol piac is érdeklődik.
– Minden ajtót ki kell nyitni, de realistának kell maradni. Már nagyon sok tárgyalásom volt külföldi lehetőségek kapcsán, amelyek többnyire nem vezettek sehova. Az amerikaiak nem feltétlen üdvözlik a külföldi karaktereket. Viszont, ha egy ottani ügynökség jó eladási számokat lát több országban, akkor van esély, hogy érdeklődjenek az ember iránt. De a környező országokkal sem egyszerű, Romániában például egy olyan regényem jelent meg, amiben nincsen magyar vonatkozás. A kulturális érzékenység miatt így több eséllyel vásárolják majd meg a könyvet – mondja el Borsa Brown.
– Egy Európán belüli más országba való eladást akkor lehet nyélbe ütni, ha az író magyar számai meggyőzőek. Az angolszász piac pedig akkor kezd érdeklődni, ha több nyelvre lefordították a könyvet. Egyszerűbb lenne a helyzet, ha a támogatások szélesebb körben lennének elérhetők, mivel ilyenkor a külföldi kiadók is jobban mozdulnak, hogy legalább a fordítás összegét nem kell megfinanszírozniuk. A mesterséges intelligencia persze ebben új lehetőségeket teremt, ma már számos szerző néhány fejezetét MI segítségével fordítják le, de azok csak mintaoldalak, nem irodalmi igényű fordítások – teszi hozzá Mund Katalin irodalmi ügynök.
A szakértő szerint további probléma, hogy előfordul, a hazai kiadók a nyilatkozatok szintjén maguk akarják intézni a külföldi kiadást, de nincs rá emberük, vagy nem akarják elveszíteni az írót, aki így végül nem jut ki más országokba. Tímár-Gregorits Nóra, az Álomgyár kiadóvezetője úgy véli, a külföldi kiadás a könyvkiadás speciális területe, amire nincs feltétlen kapacitás.
– Mi abszolút támogatjuk az íróinkat, ha ilyen ambícióik vannak. A külföldi piacra lépésnek ugyanakkor vannak feltételei. Például amikor Magyarországra hozunk egy új írót, nem mindegy, hogy eredeti nyelven hány könyvet publikált. Ugyanígy a hazai írók is rosszabb pozícióból indulnak elsőkönyvesként, mint befutott szerzőként, ha nagy példányszámú fizikai megjelenésről beszélünk. A szépirodalmi kortárs szerzők könnyebb helyzetben vannak, őket jobban kiadják külföldön, főleg Kelet-Európán belül – magyarázza Tímár-Gregorits Nóra.
Befutott szórakoztató irodalmi szerzőnek lenni Magyarországon nem egyszerű. Bár sok a tehetség, nem létezik az angolszász irodalmi ügynökségi rendszer, amely előszűrné a kéziratokat, így a kiadókhoz megszámlálhatatlan mennyiségű, többnyire nem megfelelő minőségű kézirat érkezik, a zajban pedig könnyű elveszni. A hazai sikertelenség a külföldi próbálkozásoktól is elveszi a kedvet. Másrészt, aki próbálkozik, az sokszor nincs tisztában azzal, hogy a célpiacon más a keresett vagy mások az adózási szabályok. Abban azonban mindenki egyetért, hogy ennek ellenére jó lenne, ha látnánk magyar zsánerírókat külföldön. Tímár-Gregorits Nóra szerint lehet, csak arra van szükség, hogy egyvalaki kitapossa az utat, és onnantól akár kiadói szinten könnyebb lenne a magyar szerzők külföldi megjelenésének egyengetése.
Ellentétek
A magyar irodalmi élet határozottan különbséget tesz a szép- és a szórakoztató irodalom között. Bárány Tibor filozófus, irodalomkritikus már több mint tíz évvel ezelőtt elhibázottnak nevezte a szórakoztató irodalom lebecsülését, elmondva, hogy a két szférát összehasonlító elvek régi, akár hibás beidegződéseken alapulnak. A szépirodalom oldaláról ma is létezik egyfajta elitizmus, ami a külföldre szánt műveket is érinti. Több, külföldieknek is ajánlható magyar regényeket listázó cikk fogalmaz úgy, hogy miközben fontos, hogy az adott mű világnyelven elérhető legyen, jó lenne, ha „több lenne, mint egyszerű lektűr”. Más szakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy a szórakoztató irodalom messze nem csak ponyvákat termel, és sokszor szabadabb írói teret biztosít. Számos szerző, akit húsz évvel ezelőtt még szépirodalminak tartottak, ma szórakoztató irodalomként jelenik meg, rendkívül igényes szövegeket alkotva. Annak idején Szabó Magdát sem sorolták be egyszerűen, a mostani angolszász könyvtrendek pedig arra mutatnak, hogy az egyik legkeresettebb műfaj a szépirodalmi igényességgel írt, de sodró történetű művek kategóriája.
