Értelmetlen a gyérítés

Franciaországban évente mintegy 1,7 millió rókát, menyét- és varjúfélét pusztítanak el, hogy csökkentsék az állatok által okozott mezőgazdasági károkat. Az ottani szabályozás a kártevők közé sorolja a vörös rókát, nyestet, nyusztot, görényt, menyétet, valamint a dolmányos varjút, a vetési varjút, a szarkát, a szajkót és a seregélyt. 

A Francia Nemzeti Természettudományi Múzeum kutatói azt vizsgálták, milyen hatással van a mezőgazdasági károk nagyságrendjére ezen állatfajok gyérítése. Hét év adatait elemezve nem találtak bizonyítékot arra, hogy az eljárásnak bármilyen haszna lenne. A nagyobb arányú gyérítés nem csökkentette a károkat, ugyanakkor nem járt növekedéssel, ha nem avatkoztak be. 

Kiderült az is: hiába irtják az állatokat, az nem befolyásolja az állomány méretét. A legtöbb érintett faj állománya ugyanis gyorsan regenerálódik, egyfajta „túlélési választ” ad: fokozza a szaporodási teljesítményét. Például a rókák esetében a gyérített részeket gyorsan elfoglalják más területről érkező példányok. Mivel az élelemért folytatott versenyben – az emberi beavatkozás miatt – kisebb a konkurencia, több életképes utódot tudnak felnevelni. Külön érdekesség a dolmányos varjú esete, amelyet csapdázással gyé­rí­tenek a tavaszi időszakban. Ez éppen a fiatal, még nem szaporodóképes egyedeket érinti, amely növeli a megmaradt példányok túlélési és szaporodási esélyeit, ami gyors állománynövekedést eredményezhet. 

Vizsgálták a költségeket is, és arra jutottak: drágább a leves, mint a hús. A számítások szerint ugyanis egyetlen állat elejtése átlagosan 63,85 euró­ba kerül, ami éves szinten 103–123 millió eurós költséget jelent. Ezzel szemben az éves mezőgazdasági károk összege ennek csak nagyjából a tizede–ötöde: 8–23 millió euró között van. A szakemberek szerint így jelenlegi formájában nincs gazdasági indoka a rókák, menyétfélék, varjúfélék és seregélyek gyérítésének. Hasonló eredményre jutottak az Egyesült Királyságban, ahol a borz gyérítését értékelték gazdasági szempontból. A beavatkozás költségei ott két-háromszorosan meghaladták a szarvasmarha-tuberkulózis visszaszorításából származó hasznot. 

További problémát jelent, hogy a közvetlen gazdasági veszteség mellett az állatok gyérítése csökkenti az e fajokhoz kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokat is. Például egy róka évente több ezer mezei pockot, patkányt elfogyaszt, amivel természetes módon védi a termést. A madarak pedig a magterjesztésben játszanak fontos ökológiai szerepet. Felmérések szerint azzal, hogy a szajkók részt vesznek a tölgymagok szórásában és ezzel új tölgyeseket „hoznak létre”, hektáronként 1400–6100 euró közötti szolgáltatást végeznek el. Ezen értékelés alapján Franciaország a vizsgált időszakban a szajkók leölésével akár 100–454 millió eurós magszórási szolgáltatási veszteséget is elszenvedett. 

A szakemberek szerint a gyérítés helyett olyan alternatív megoldásokat kell keresni, amelyek válaszokat adnak a gazdasági és etikai kérdésekre is. A varjak esetében megoldás lehet a különböző vizuális vagy akusztikus riasztók bevetése, illetve a vetőmagok esetében olyan bevonatok használta, amelyek „elrontják” a mag ízét a madarak számára, így azok egyszerűen békén hagyják a friss vetést.