Vicces kutatásokat díjaztak
Idén is átadták a legfurcsább tudományos kutatásokért járó Ig Nobel-díjakat. Az elismerést – mások mellett – azok a kutatók kapták, akik az orrfújás aerodinamikáját, az elevenszülő csótányok anyatejét és a talajba elásott alsónadrágok állapotát vizsgálták. Díjazták azokat is, akik bizonyították, hogy a tehetősebb emberek nagyobb eséllyel dézsmálják meg a gyermekek édességkészletét.
Kép: A humoros kutatásokért járó díjat ehhez méltó ceremónián adják át
„Brit tudósok megállapították…” – mindannyian találkoztunk már ezzel a jellegzetes szófordulattal. Többnyire valamilyen abszurd, vicces vagy éppen magától értetődő felfedezést szoktak így jellemezni. Az Ig Nobel-díj éppen az ilyen, elsőre képtelennek tűnő, ám valós kutatásokat emeli reflektorfénybe. Az 1991 óta odaítélt elismeréssel olyan tudományos teljesítményeket jutalmaznak, amelyek előbb megnevettetnek, aztán gondolkodásra késztetnek. A díjat valódi Nobel-díjasok adják át szarkasztikus jelenetekkel tűzdelt ünnepségen. Ezzel is jelzik, hogy olykor a legkülönösebb kérdés vezet hasznos felismeréshez.
Vegyük mindjárt a piszoárt! Egy kutatócsoport megállapította, hogy abból akkor verődik vissza a legkevesebb csepp, ha a vizeletsugár 30 foknál kisebb szögben éri a felületet. Ennek alapján új berendezéseket terveztek, hogy minél kevesebb legyen a fröccsenés és kevesebbet kelljen takarítani. A fürdőszobai tudomány másik díjazottja egy japán fül-orr-gégész volt, aki az orrfújás aerodinamikáját vizsgálta. Arra jutott, hogy az ilyenkor keletkező légnyomás nemcsak kifelé viszi a váladékot: bizonyos esetekben az arcüregek, sőt a fül felé is nyomhatja azt. Ezért nem mindegy, milyen technikával fújjuk ki az orrunkat.
Meghökkentő ötletek és felfedezések érkeztek az állatvilág kutatásából is. Egy tudóscsoport például elpusztult nőstény szúnyogok szívókájából készített 3D-nyomtatót. A rendkívül vékony, ám erős és rugalmas cső segítségével olyan finom vonalakat tudtak nyomtatni, amelyeket a hagyományos eszközök nem. Mások egy elevenszülő csótányfaj különös „anyatejét” vizsgálták, és kiderítették, hogy az rendkívül energiadús: a tehéntej fehérjéinél háromszor több energiát tárol. Ráadásul fokozatosan oldódik fel a szervezetben. Ez persze nem azt jelenti, hogy a csótánytej lesz a jövő reggeli itala, inkább arra világít rá, hogy milyen leleményes megoldásokat hozott létre az evolúció az utódok táplálására.
Elismerést kaptak az alsónadrágokat elásó kutatók is. Több mint ezer pamut alsóneműt földeltek el 25 országban, majd két hónap elteltével megvizsgálták a „maradványokat”, és azokból következtettek a talaj állapotára. Így lett az alsónadrág – legalábbis átmenetileg – a talajkutatás mérőműszere.
Díjat érdemelt a csók tudományos meghatározása is. A kutatók olyan leírást kerestek, amely emberre, hangyára, madárra és jegesmedvére egyaránt alkalmazható. Eszerint a csók fajon belüli, nem ellenséges szájkontaktus, amelyben mozognak az ajkak vagy más szájszervek, de nincs táplálékátadás. Vagyis nem harapás és nem etetés – ez máris szűkíti a kört.
Azt is vizsgálták tudósok, hogy hogyan változik a gyermekek illata. A szülők kisbabájuk illatát kellemesnek érzik, kamasz gyermekük szagát azonban már jóval kevésbé. Mindez – evolúciós értelemben – a kötődés kialakulását, majd a szülőkről való leválást segíti elő.
A jobb anyagi helyzetben lévő emberek hajlamosabbak arra, hogy elcsenjék a gyermekek édességét és könnyebben hazudnak egy játékban. Ezt is kimutatta egy felmérés, amelyet közgazdasági kategóriában díjaztak Ig Nobel-díjjal.
Furcsa módon a „békedíjat” annak a kínos igazságnak a kimutatásáért osztották ki, hogy nagyra tartjuk az olyan barátot, aki velünk kedves, az ellenségünkkel pedig kemény, sőt olykor gonosz is.
