Múltfeltárás új technológiával

Az ügynökakták nyilvánosságra hozatala kapcsán újra előtérbe került a történelmi iratok digitalizálásának kérdése. A mesterséges intelligencia (MI) új lehetőségeket teremt a nagy mennyiségű, elhalványodott és elhasználódott dokumentumanyag tisztításában, digitális feldolgozásában. Így az iratokat nem csupán beszkennelt képként rögzítik: az MI a rajtuk látható szöveget is leolvassa, segíti a feldolgozást. Ezáltal a dokumentumok tartalma egyszerűbben kereshető. Így foglalható össze a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet (Rényi Intézet) és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) együttműködéséből létrejött fejlesztés. 

Cseh Gergő Bendegúz, az ÁBTL főigazgatója előadásában úgy fogalmazott, hogy a technológia megkönnyíti mind a kutatást, mind az érdeklődők betekintését az iratokba. Ugyanakkor jelezte, hogy a Rényi-intézettel való együttműködés nem az ügynökakták nyilvánosságra hozatala kapcsán indult el, sokkal régebbi keletű a közös munka. 

Tekintettel az ügy aktualitására, részletesen ismertette, hogy a jogszabály alapján milyen ügynökaktákat hoznak nyilvánosságra. Mint mondta, első körben három nagy dokumentumgyűjtemény válik elérhetővé az interneten keresztül. A 6-os kartonok, amelyek a beszervezett, illetve sikertelenül beszervezni próbált személyek hálózati nyilvántartó lapjai; a B naplók, azaz a beszervezési dossziék irattári nyilvántartó könyvei (ezekből az derülhet ki, hogy volt-e valakinek B dossziéja), és a H jelű mágnesszalagos adattár leíróadatai. Jövő februárig pedig nyilvánosságra hozzák a B dossziékat, amelyekben az ügynökök életpályáját dokumentálták. Az átlagosan 50–200 oldalas dossziékban szerepelhetnek környezettanulmányok, beszervezési nyilatkozatok és különböző jelentések is. A főigazgató szerint ezzel mintegy 50-60 ezer név válik nyilvánossá. Sok elhallgatott vagy nem ismert történet kerülhet nyilvánosságra – mondta, hozzátéve, nem tudja megítélni, hogy ez jó-e vagy sem a társadalom részére, illetve a fiatalabb generáció tagjait mennyire érdekli. 

Horváth Sándor történész, az ELTE Történettudományi Kutatóintézet jelenkortörténet osztályának vezetője a társadalmi hatásokról szólva aggályát fogalmazta meg. Szerinte csupán az akták nyilvánosságra hozatala nem segíti a múlt megértését. A jelenséget a TikTok-videókhoz hasonlította: rövid, kiragadott, olykor szenzációhajhász részletek, amelyek tudás és kritikus gondolkodás nélkül önmagukban semmit sem mondanak, csak egy nagyon szűk szeletét adják a múltunknak. A történész a mesterséges intelligencia bevonását is fenntartásokkal fogadta. 

Kovács Gábor, a Rényi-intézet MI-csoportjának kutatója erre reagálva jelezte, hogy a történeti értelmezést valóban nem pótolhatja az algoritmus, abban azonban segíthet, hogy a nehezen olvasható források egyáltalán hozzáférhetővé váljanak. Előadásában a kutatócsoport erre irányuló technológiai fejlesztéseit ismertette. Egyik alkalmazásuk a beszkennelt irat szaknyelven szólva „zajos” képét tisztítja meg. Kifehéríti a besárgult lapokat és felerősíti a már elhalványult, írógéppel írt, stencilezett szöveget. Közben eltünteti az iratról az esetleges foltokat, például az olyan szövegeket, amelyek a papírlap másik oldaláról átütnek. Egy másik program már a dokumentum képéről olvassa le a szöveget és kereshető digitális átiratot készít belőle. Azt is jelzi, mennyire biztos vagy bizonytalan a szöveg felismerésében, értelmezésében, ezzel az irányítást az ember kezébe adja. 

A matematikusok jelenleg olyan fejlesztésen is dolgoznak, ahol a mesterséges intelligencia egy téma vagy kérdés kapcsán a levéltári dokumentumokban megkeresi a releváns szövegeket és ez alapján alkotja meg a választ, jelezve a forrást. Így a kutatók vagy az érdeklődők visszakereshetik a konkrét adatokat.