Hadakozás a hangyákkal

Kertünkben már jelenthetnek veszélyt, ha annyira elszaporodnak, hogy a földieper-palántákat is károsítják, vagy kikezdik a félérett kajszi gyümölcsét, és ezen keresztül kaput nyitnak a moníliafertőzésnek. A fákra a levéltetvek mézharmatát fogyasztani járnak fel, ez ellen hernyófogó enyves gyűrű felrakásával védekezhetünk. A hangyák nem kedvelik az erős illatokat, ezért erjesztett növényi kivonatokkal (üröm, gilisztaűző varádics) riaszthatjuk el őket a nemkívánatos helyekről. Kihelyezhetünk paradicsomlevelet, levendulát, majoránnát, bodzalevelet, penészes citromhéjat vagy páfránylevelet is. Köztesként vethetünk galambbegysalátát és porozhatunk algamésszel.
A lakásban kellemetlen betolakodóként kezeljük őket. Főleg az édes élelmiszerekre jönnek. A padló ecetes vízzel való rendszeres ápolásával, újabban ultrahangos elektromos készülékekkel védekezhetünk ellenük. Hajdani kertészek a tölgyfa fűrészporát, forgácsait is használták. Régebben a hangyák irtásának alapfeltétele a fészek felkutatása volt. A fal repedéseiben megbúvó hangyáktól úgy szabadultak meg, hogy a falat némileg kibontva a rést gipszpéppel tömték be, és a befalazott hangyák éhen pusztultak. Nehezebb  a  dolgunk, ha a fészek a padló alatt van. Ha a petróleummal, terpentinnel történő befecskendezés után sem szűnik meg a baj, akkor nem marad más hátra, mint a padló felbontása és a boly leöntése forró vízzel. Egyes esetekben célt értek el úgy is, hogy lyukakat fúrtak, és azon át szénkéneget öntöttek be, majd gyorsan betömték a nyílásokat.
Ha mindez túl sokba került, kénytelenek voltak méreghez nyúlni. Cukros vízbe kevés arzént tettek oly módon, hogy azt szivacsba itatták, majd pléhdobozba tették, a doboz fedelén bejáró nyílásokat fúrtak. Irtóznak a hangyák a naftalintól, a kámfortól is, de legnagyobb ellenségük a forró víz.