Kényes a ló a szilázsra

A botulizmust egy spórás baktérium méreganyaga okozza, mely az élővilág eddig ismert legerősebb toxinja. Világszerte előfordul, mégis a melegebb égövű országokban a leggyakoribb. Nem fertőző betegség, még akkor sem, ha a tüneteit egyidejűleg több állaton észleljük. A baktérium spórái a környezeti hatásoknak, fertőtlenítőszereknek ellenállnak, akár többórai forralást is kibírnak. Toxinja viszont savas környezetben nem termelődik, és hőérzékeny, 80 fokon pár perc alatt inaktiválódik.
A baktériumok leginkább az oxigén nélküli viszonyokat kedvelik; a 20 foknál magasabb hőmérsékletet, a nagy nedvességtartalmat és a sok szerves anyagot, főként fehérjét. Nyáron erős toxintermelés indulhat meg a rossz minőségű silótakarmányokban, a nedves, befülledt szénában, a kis rágcsálók, rovarok, madarak hulláival szennyezett, tárolt szemestakarmányokban, a kidobott, erjedésnek indult konyhai hulladékokban, a lejárt szavatosságú konzervekben, a romlott hurkában, kolbászban, sonkában. A méreg a gazdasági állatokba az ilyen takarmányokkal, emberbe pedig ilyen élelmiszerekkel kerül szájon át, majd a bélből felszívódva a vérbe jut, és a véráram útján elsősorban az idegrendszert károsítja.
A betegség tünetei a bejutott toxin mennyiségétől függően akár egy napon belül jelentkeznek. A háziállatok közül a toxinra a ló a legérzékenyebb. A betegség tünetei attól függenek, mennyi méreganyag került a szervezetükbe. Így nagyobb állományban is megtörténhet, hogy csak egyetlen ló betegszik meg, de egyidejűleg sok állatot is érinthet a betegség. Kis mennyiségű méreganyag felvételekor 8-10 nap is eltelhet, amíg az első tünetek kialakulnak: nyelési nehézségek, meghoszszabbodik az evési, ivási idő, a ló a szájába veszi ugyan a takarmányt, meg is rágja, lenyelni azonban már nem tudja. Az állatok remegnek, járásuk kezdetben bizonytalan, feltűnően sokat fekszenek, de nyugodtak. Később egyre kevésbé terhelhetőek, egyes állatoknál savós-nyálkás szem- és orrfolyás, nyálfolyás, kólikás fájdalmak, pupillatágulat, látászavarok, a húgyhólyag bénulása miatti vizeletcsorgás figyelhető meg, végül bekövetkezik a teljes elgyengülés. A lovak rendszerint láztalanok, sőt elfekvéskor testhőmérsékletük alacsonyabb a normálisnál. Nagy mennyiségű toxin felvétele után ezek a tünetek ki sem alakulhatnak, pár napig nem esznek, nem isznak, majd 2-3 napon belül elpusztulnak. A már elfeküdt lovak állapota legtöbbször reménytelen, kezelésük szinte kilátástalan, az elhullás a légzőizmok bénulása vagy szívelégtelenség miatt következik be. A kis mennyiségű toxint felvett lovak azonban három héten belül akár spontán is javulhatnak.
A baj megelőzhető a takarmányok (szénák, szilázsok) szakszerű készítésével, tárolásával, minőségük megőrzésével és a higiéniával. Kerülni kell a nedves, rothadó növényzetű legelőket, ásott kutakból, állóvizekből pedig lehetőleg ne itassunk!