Virága hajt, gyümölcse fog

Ezzel a házilag készült eszközzel húzatták meg a lehengerelt vetést, hogy ne alakuljon ki a cserépréteg az agyagos talajokon. Virágai kora tavasszal, még a levelek előtt jelennek meg, mintha késői hó borítaná a bokrokat. Gyógynövényként is gyűjtik, a virágából készült főzet – öt gramm egynegyed liter vízben egy percig főzve – enyhén hashajtó. Anyagcsere-fokozó, vízhajtó és vértisztító hatása van. Gyomorgörcsre, vese- és hólyagbántalmakra is jó. Különböző bőrkiütéseknél is eredményesen használják, sőt enyhítő lábfürdőnek is, só és hamu hozzáadásával.
Most azonban a hamvas kék bogyók szedésének ideje van. A gyümölcs – a virággal ellentétben – inkább fogja a gyomrot, nagymértékben fogyasztva szorulást is okozhat. A citrommal ízesített, nyers kökénysaláta főként hólyag- és vesebántalmakban szenvedőknek ajánlott. A dércsípte gyümölcs nemcsak frissen jó, lekvárt is főzhetünk belőle, sőt cefréjéből finom pálinka készülhet. A húsuktól megszabadított magvakból nevelt magoncok a törpe szilvafák alanyaként hasznosíthatók. A nagy gyümölcsű kökényszilva magjaiból nevelt vesszők sövények telepítésére is ajánlhatók. A növény levele teapótlónak hasznosítható. Amikor a tea behozatala akadályokba ütközött, a boltokban a Plánta teát ajánlották, aminek fő alapanyagát a kökény levele adta. Magyar neve feltehetőleg a török kök (jelentése kék) szóból származik. A korai bronzkorból a svájci tavak környékéről, vidéki cölöpházak szemétgyűjtő helyeiről kökényszilvamagok kerültek elő, tehát már akkor ismerték. Nemesítés, kiválogatás után a kökényszilva ismertebb változatai nálunk a Bódi és a Potyó szilva lettek. Az igénytelen Bódi szilva tanyai kertünkben főleg a szilvapálinka alapanyagául szolgált, de a katlanokban cukor nélkül főzött szilvalekvár is ebből készült.