Élő kert

Téli spárgának is hívják a spanyol feketegyökeret, ezt a nálunk is őshonos évelő növényt. Legutóbb Erdélyben, a gyergyóalfalui gazdanapi sokadalomban, a legnagyobb zöldségfélék versenyén találkoztam a feketegyökér egy termetes példányával. Többen is érdeklődtek, hogy lehet fogyasztani ezt a közel karhosszúságú gyökeret.
Amikor bolgárkertészetemben, több mint hatvan évvel ezelőtt próbálkoztam a vetőmagtermesztésből maradt, „jancsiszeg” formájú feketegyökérmag elvetésével, már az első évben szépen kifejlődött. De termésével az asszonyok nem tudtak mit kezdeni, mint a petrezselyemgyökeret, ezt is a levesbe tették, így nem sok sikerem volt az újdonság bevezetésében. Nekik a téli spárga névre kellett volna figyelniük, és a spárgának megfelelően elkészíteni.
Ez az évelő növény az első évben mintegy harminc centiméter hoszszúra fejleszti ki hengeres gyökerét. A gyökér kívülről feketés-barnás színű. Belseje húsos és fehér színű, töréskor tejnedv folyik ki belőle. Könnyen pattan, így kiszedéskor már sérülhet, és értékét, a tejnedvet elveszíti. Az öreg, többéves gyökerek fásak, pudvásak, üregesek lesznek. A legjobb minőséget az egyéves, kora tavaszi vetésből vagy a másfél éves, tehát augusztusi vetésből származó gyökerek adják. A növény a második évben hozza 60-120 centiméter magasságú virágzatát. Az élénksárga fészekvirágzatok jól termékenyülnek. A két háború között magjáért termesztettük. A mag egy év alatt elveszti csíraképességét, ezért minden évben igény volt az új magra.
A francia konyha elterjedten használja a feketegyökeret. Ahogy a spárgát, ezt is főzik, párolják, és különböző mártással vagy köretként húsételhez fogyasztják. Érdemes házi kertben lehetőleg bakhátra vetni, hogy a kiszedés könnyebb legyen. Egyébként nem fagyérzékeny, egész télen kint maradhat, és onnan szedhetjük, amikor valami különlegességgel kívánunk kedveskedni az asztal örömeit élvezőknek.