Hadd legyen mákunk!

Ez ellen úgy is védekezhetünk, hogy ősszel vetjük el a mákot, így kora tavasszal kikel, gyorsan fejlődni kezd, és amikor kivirágzik, a barkó még nem akcióképes. Aztán azzal sem szabad beérni, hogy a karácsonyi bejglibe meg egy-két süteménybe valót megvesszük, ugyanis a mák rendszeresen szerepelhet étrendünkben. Az apró szemek értékes tápanyagokat rejtenek magukban, és egy tudományos kutatás szerint a mákolaj rendkívül magas foszfortartalma elősegíti a kalcium beépülését a csontokba. Klinikai vizsgálat igazolja, hogy a csontritkulásban szenvedők sikeresen kezelhetők mákolajjal.
Tehát máris vethetjük ezt az ázsiai származású növényt, ami a tápanyaggal bőségesen ellátott, laza szerkezetű talajokat kedveli. Ezeken lehet igazán apró morzsás vetőágyat készíteni neki, a picike magvak ilyenben tudnak kikelni. Elég egy centiméter mélyre vetni, és a vetőmaggal nem nagyon szabad spórolni, ugyanis általában körülbelül a kétharmada csírázik ki. Miután kora tavasszal kikel, nincs más dolgunk, csak a kapálás és az egyelés (5-10 centiméteres tőtávolságra). Közben természetesen figyelni kell az állományt, ugyanis megtámadhatják a levéltetvek vagy gombás betegségek is. Öntözni nem nagyon kell, de sok vizet igényel a gubóképződés idején, ami általában a májusi aranyat érő esők vagy Medárd környékén szokott megtörténni. Aztán, ha mindent jól csináltunk, és az időjárás sem húzta keresztül a számításainkat, nyáron már felvághatjuk a tokokat, és kipergethetjük a fekete aranyat.