Elégnek a színek, az ízek

 Maradjunk a jelen valóságánál, az adatoknál, a tényeknél – figyelmeztetett Mario Fregoni professzor, az olasz szőlészek elismert szaktekintélye. Mert ennél maradva is van elég ok az aggodalomra és a kiút keresésére. Százéves adatsor igazolja, hogy hazájában ez idő alatt kerek egy Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet. A következmény számos formában tetten érhető a szőlőültetvényeken. A legnagyobb gond a hőstressz, ami nemcsak a magas hőmérsékletben, hanem az erőteljes UV-sugárzásban is megnyilvánul. (Ez utóbbi képes megállítani a növény növekedését, és siettetni az öregedését.) A nagy meleg miatt több cukor képződik a szőlőbogyókban, amiből az erjedés során több alkohol is képződik. Ez önmagában még nem lenne baj, csakhogy mindez az íz-, illat- és zamatanyagok „elégésével”, minimálisra csökkenésével párosul. (A különösen is értékes vörös színanyag például 35 fok fölött teljesen eltűnik, és akkor képződik belőle a legtöbb, ha a hűvös és a legföljebb 30 fokig terjedő időszakok követik egymást.) A következmény: jellegtelen ízű, színű, de az átlagosnál magasabb alkoholtartalmú ital, ami minden, csak nem minőségi. Ilyen terem a szubtrópusi, trópusi ültetvényeken. Márpedig az európai szőlőtermesztés csakis a minőségi (fajtajelleges íz-, illat- és zamatanyagokban gazdag) boraival veheti föl a versenyt például a trópusi bortermelő országokkal, ahol évente háromszor (!) is szüretelnek.
Másik nagy gond az egyre kevesebb hasznosítható csapadék, amit – tekintettel a Föld ivóvízkészleteinek aggasztó fogyására – mesterséges úton nagyon nehéz pótolni. Ezt mindenekelőtt a ma korszerűnek tartott intenzív tőkeművelésű ültetvények (lugasok) sínylik meg, mert ezek víz- és tápanyagigénye igen nagy. A lugas tízszer annyi vizet „fogyaszt”, mint például a bakművelésű tőke, így a jövőben nagy jelentősége lesz majd a bakművelésű ültetvényeknek. Már csak azért is, mert a szőlő kiváló szárazságtűrő, öntözés nélkül is megbízhatóan terem. Más kérdés, hogy nem annyit, mint lugasban.
Az olasz szakemberek szerint egyébként őket jobban fogja sújtani az erősödő fölmelegedés, mint bennünket, mert országuk déli része úgy elsivatagosodhat, hogy befellegzik a szőlőtermesztésnek. Nálunk viszont – a hegyek oldalán – magasabbra menekülhet a szőlő, oda, ahol a klimatikus viszonyok továbbra is lehetővé teszik a minőségi termesztést. Minden 100 méteres emelkedés 0,6 fokos hőmérséklet-csökkenést jelent.
Amint az Hajdu Edit, a kecskeméti Szőlészeti Borászati Kutatóintézet munkatársának előadásából kitűnt, a tűző nap igen megviseli a mi ültetvényeinket is. Számos esetben mutatkozik a levél- és bogyóperzselés tünete, némely fajtáknál bogyóhullást is előidézve. A perzselés különösen a csemegeszőlő-ültetvényekben okoz gondot, mert rontja a fürt küllemét. Az egyre gyakoribb, nagy erővel lezúduló nyári csapadék pedig azért veszélyes, mert mind több helyen lepusztítja a dombvidéki ültetvények termőrétegét.