Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Mangalicák, szürke marhák, lovak és méhek. Mindezek hozzátartoznak Bihari Lajos birodalmához.
Kép: KONICA MINOLTA DIGITAL CAMERA
Ropogós hóban gyalogolunk fel Kisgyőrből a bükki erdőbe. Mangalicákat, szürke marhákat és lovakat nézni. Tizenöt éve tartja őket Bihari Lajos, öccse, Tibor segítségével. A 37 éves férfi számára ez nemcsak megélhetés, hanem hobbi és életforma is. Az állatokat villanypásztor és hamis erdélyi kopók védik. A hét mangalica félénk, egy hatalmas, fialás előtt álló koca riadtan hátrál. Kitűnő az emlékezete, hiszen amikor eddig több embert látott, annak többnyire „vérengzés” lett a vége. A szürke marhák pedig támadóállásba helyezkednek.
– Ezt az üszőt akkor érintettem meg utoljára, amikor az anyjából kiszedtük – mutat egyikükre Lajos. A lovai viszont barátságosak: hat kisbéri, magyar és arab félvér. Ők tényleg csak hobbiállatok. Az egyik szép kiscsikó anyját, Gangeszt a barátai hajtották a templom elé nászajándékként, négy évvel ezelőtt.
– Kivártam a krisztusi kort – nevet, miközben megyünk vissza a faluba. – Tibi öcsém is benne van már a korban, de már elkapták, vőlegény. Feleségem, Gyöngyi harmincéves, a debreceni egyetemen két diplomát szerzett: biológiából és környezetvédelmi ökológiából. Most gyesen van 11 hónapos kicsi fiunkkal, a „nagy” fiam pedig jövőre lesz hároméves.
– Ennyi állat elég a megélhetésükhöz?
– Volt nekem régebben ötven mangalicám is. Ma úgy vagyok vele, hogy nekünk ennyi is elég. Aki meg sonkát akar enni, hizlaljon magának. A mi felmenőink mind gazdálkodásból éltek. Kivéve a Rákosi-rendszertől megcsömörlött apámat, aki kőműves lett. Kisgyőrben egyedül én tartok szürke marhát, mangalicát, pedig a két háború között több ezer volt belőlük. Tévhit, hogy a szürke marha csak a sztyeppéken őshonos. Mostanában megint felkapott jószágok lettek, én meg itt afféle csudabogárnak számítok, mert a génmegőrzés miatt is tartom őket. Van egy almáskertem is ősrégi magyar fajtákkal. De igazából mi a méhekből élünk, őstermelőként régóta méhészkedem. Sajnos tavaly télen rengeteget elvitt az atkabetegség, ezért most csak 130 méhcsaládom van. Egyébként hivatásos vadász is vagyok, miután a soproni egyetemen erdő- és vadgazdálkodást tanultam. És belekóstoltam a földrajz-ökológiába meg a magyarságtudományba is, mert érdekelt.
– Hogyan létezik az, hogy valaki szereti az állatokat, és mégis lelövi őket?
– A vadászatban nem az a szép, amit nyújt, hanem amit ígér. Mint a nőkkel való kapcsolatunkban, amiből néha szerelem lesz. Gyöngyit hat éve a budapesti Petőfi Csarnokban egy csángó bálon ismertem meg. Szerelem volt az első látásra! Ő egy nyíregyházi lány, aki ugyancsak meglepődött, hogy olyan családból származok, amely még Mátyás királyunktól kapott nemesi oklevelet. Feleségemé a döntés joga, hogy a gyes után két egyetemi diplomával tanít-e majd a faluban.
– Változtak a karácsonyai, amióta családja van?
– Boldogabbak, mint régebben bármikor! Ilyenkor mindig a két fiam sorsán elmélkedem. Minden tőlük függ majd, ha felnőnek. Mi csak annyit tehetünk, hogy szép példákat mutatunk nekik.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu