Beszél ön magyalul?

Mivel páraigényes, a csapadékos, mediterrán klímában növeszti legszebb példányait. Hazánkban a nyugati országrész az ideális termőhelye, ott a laza homokon éppolyan jól érzi magát, mint a kötöttebb agyagtalajon, viszont a szárazságra érzékeny. Védett fekvésben és félárnyékban fejlődik a legszebben, száraz télen öntöznünk kell, különben kipusztulhat.
A közönséges magyal 6-12 méter magasra növő, karcsú, kúp alakú bokor vagy fa. Kérge szürkés, idősebb korában ezüstösen fénylő, hajtása és vesszője világoszöld. Levele jellegzetes: bőrszerű, hosszúkás, fénylő sötétzöld és tüskésen fogazott. Kétlaki növény, így a piros bogyókat érlelő, termős példány mellé egy porzós változatot is ültetnünk kell, ha az szeretnénk, hogy a termésével is díszítsen. Gömbölyű, skarlátpiros bogyója mérgező, enyhe télen tavaszig is a növényen marad.
A magyal lassan nő, ami hátránya lehet, viszont akár háromszáz évig is elélhet. Metszést nem igényel, magától is szép, arányos, tömött koronaformát nevel. Ezzel szemben jól alakítható; mutatós, sűrű örökzöld sövény is nevelhető belőle.
A faiskolákban harminc-negyven centiméteres, cserepes példányai kaphatók (darabonként átlagosan 800 forintért), amelyeket már kora tavasszal – ha a föld fagya fölengedett – elültethetünk. Fajtái elsősorban lombjukban különböznek egymástól, így beszerezhetők sárga szélű, feketés zöld, illetve kékeszöld levelű alakjai, de megvásárolható narancsosan piros termésű változata is.