Datolyák ha találkoznak

A datolya – vagy teljes nevén datolyapálma (Phoenix dactylifera) – a pálmafélék családjába tartozik. Magasra, mintegy 23 méteresre növekszik, törzsét a levágott levelek alapjai, a ripacsok díszítik. Csúcsát öt méter hosszú, fénylő levélüstök koronázza. Nagy füzérvirágzatai a levélhónaljakban fejlődnek. A porzós és a termős virágok külön egyedeken találhatók, tehát kétlaki növény. Ezért ültetvényeken a termős virágzatokat mesterségesen porozzák be. Tehát amikor az aszalt datolya magjait elvetjük, és azokból kis datolyapálma-csemetéket nevelünk, akkor nem tudjuk, melyik a „fiú” és melyik a „lány”. Ez csak akkor derül ki, amikor az első virágait megmutatja. Velich István professzor, a trópusi gyümölcstermesztés egyik legnagyobb hazai mestere mondta el egy alkalommal: évtizedeken keresztül kísérletezett azzal, hogy termő datolyafái legyenek. Mintegy húsz növényt nevelt fel, amelyek már virágoztak is, és akkor derült ki, hogy döntő többségük porzós, alig volt köztük termős. A megporzás pedig kétséges, hiszen az együtt virágzást és a megtermékenyítést nem garantálja semmi. Ezért a professzor nem is ajánlja az otthoni datolyatermesztést. Jóllehet vannak ilyen próbálkozások, olvasóink körében is. A Kossuth rádió hallgatói is fordultak már hozzám ilyen kérdéssel. Elmondták, hogy olyan datolyafájuk van, amelyik már virágzik, viszont a gyümölcsöző kapcsolathoz nincs társa.
Egész más növény a kínai datolya (Ziziphus jujuba), amely az európai jujuba, vagyis a lótuszfa (Ziziphus lotus) rokona. Az európai jujuba a Földközi-tenger déli vidékén honos cserje vagy kis fa. Ismerték már a régi görögök is, akik gyümölcséből kenyeret sütöttek és bort is erjesztettek. Ezt a lótuszfát örökítette meg Homérosz, amikor Odüsszeusz történetében leírta a lótuszevőket. Jóllehet ma már a lótuszvirágra gondolnánk elsősorban, ha a lótuszevő kifejezést halljuk. (A lótusz [Nelumbo nucifera] Ázsia, Ausztrália meleg és trópusi területeinek vízinövénye. Kínában is honos és nem tévesztendő össze az egyiptomi tündérrózsával, vagyis a Nymphaea lotus nevű növénnyel.)
A lótuszfa és a kínai datolya is a bengefélék családjába tartozik. Érdekes, hogy nem az európai jujuba, vagyis a lótuszfa hódítja meg az öreg kontinenst, hanem kínai testvére: a kínai datolya. Ez utóbbi ugyanis igénytelen növény, már a hazai faiskolai árudákban is kapható. Jól tűri a hőmérsékleti szélsőségeket, a nyári 40 Celsiustól a mínusz 20 fokig. Sok napsütést igényel, a talajjal szemben igénytelen, száraz, köves domboldalakon is jól érzi magát, mintegy három méter magasra növekszik. Bokorszerű növény, már egy-két éves korban termést hoz, októberben, novemberben érik. Magvetéssel is szaporítható, tehát ha gyümölcseihez hozzájutunk, akkor kísérletezhetünk a növények felnevelésével. A barnásvörös héj alatt fehéres, ropogós vagy lisztes hús borítja a csonthéjas magokat. Ízük édeskés, néha kellemesen illatos, frissen is kitűnő csemegének számít. Aszalás után datolyaszerűvé ráncosodó gyümölcsei adják az igazi élvezetet. Végtelen a kínaidatolya-receptek száma: főzik kölessel vagy rizzsel, kemencében sütik vagy pörkölik. Még kenyér is készül belőle. A kandírozott gyümölcsöt mézben vagy cukorszirupban főzik.