Pumpáló porcelánmalac

A vashiányos vérszegénység az egyik leggyakoribb és legnagyobb gazdasági kárt okozó megbetegedés. Malacainknak akár a fele is megbetegedhet, és minden harmadik 3-6 hetes malac elhullásának valamilyen köze van a vashiányhoz, noha maga a betegség önmagában ritkán súlyos annyira, hogy pusztulást okozzon. Nagyon sok betegség (bél-, tüdőgyulladás, bőr-, ízületi betegségek) hátterében ott van a vashiány. Az is nagy gazdasági kár, hogy a vashiányos malacok takarmányértékesítése rossz, fejlődésükben lemaradnak, ezért később érik el a vágósúlyt.
Vérszegénység több ok miatt is bekövetkezhet, de a vashiányos vérszegénység alapvető oka a kisgazdaságokban is a megváltozott tartás. A mai tartásmód zártabb, az állatok szinte állandóan az ólban tartózkodnak, ahol a padozat szilárd (deszka, tégla, bitumen, beton, fém), így a talajból való vasfelvétel erősen korlátozott. Háziállataink közül a malac születik a legkisebb vastartalékkal, még akkor is, ha a koca vasellátása a vemhesség utolsó harmadában megfelelő volt. Ez a tartalék is legfeljebb kéthetes koráig elég, a kocatejjel pedig szükségletének csak egyheted részét fedezi, ezért a többit pótolnunk kell.
Az első tünetek leggyakrabban 2-3 hetes korban jelentkeznek, de ha a koca vasellátása is hiányos volt, ennél előbb is kialakulhatnak. A 2-3 hetes korukig egészséges, jól fejlődő, sima bőrű, fényes szőrű malacok étvágytalanok, bágyadtak, elesettek lesznek. Sokat fekszenek, és ha felkeltjük őket, nehezen mozognak. Bőrük feltűnően fehér (a fehér fajtákon), ráncolt, szőrük fakó, durva, a fülek belső felületén a bőr és a szemek kötőhártyája sárga („porcelánmalacok”). Náluk gyakori a hasmenés, a nehezített légzés (a malac pumpál), nem ritka a koszosodás, a rühösség. A vashiányos malacok egy része a toroktájéki vizenyős beszűrődés miatt – ami a vérfogyottság okozta keringési elégtelenség következménye –  úgy néz ki, mintha kövér lenne („tokás” malac). Az állatok a kutrica falát, a padozatot, a vastárgyakat nyalják, rágják, nemegyszer a vizeletet szürcsölik.
Ezért a megszületett malacok vaskiegészítéséről mindenképpen gondoskodnunk kell, szájon át vagy injekció formájában. Több mint húszféle készítmény (por, paszta, injekció) kapható. Azt, hogy melyiket mikor, hányszor, hogyan, mennyi ideig alkalmazzuk, az állatorvos döntse el. Fontos, hogy családi gazdaságokban az injekciózást állatorvos  végezze. Nem kicsi a veszély: túladagolás történhet, de a vastoxikózisnak genetikai okai is lehetnek.
A malacvérszegénység önállóan viszonylag ritkán fordul elő, azt többnyire egyéb betegségek (légző-, emésztő-, mozgatószervi, bőrbetegségek) kísérik. A tünetek jelentkezésekor azonnal forduljunk állatorvoshoz, mert ilyenkor a vaspótlás önmagában már nem elég!