Tízkarátos édes kenyér

Gyermekkoromban közismert és kedvelt csemegénk volt télen a szentjánoskenyér. A Földközi-tenger tájáról, Görögországból, Egyiptomból hozták be. A második világháború után azonban fokozatosan kiszorult a piacokról, a csemegeüzletekből. Napjainkban ismét látni a boltokban, tőlem már többen is megkérdezték: vajon micsoda is ez?

Kertünk-udvarunkGyőrffy Sándor2009. 01. 15. csütörtök2009. 01. 15.
Tízkarátos édes kenyér

Az afrikai szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua) az egyiptomi, majd a keresztény kultúrák kísérője volt. Az ősi kereskedőutakon kezdte vándorútját, mert kemény magjait szétszórták, miután elfogyasztották barna, illatos, zsíros fényű hüvelytermését. Ezek a magok kedvező körülményeket találva, elvadulva teremni kezdtek. Édeskés termése nemcsak az emberek tápláléka volt, az állatok is kedvelték. A „szent” jelzőt feltehetően úgy nyerte el, hogy a legenda szerint Szent János a pusztában eme fa termésével tengette életét. A hüvelytermés sok cukrot tartalmaz, ezért a sajtolással kapott édes nedvét cukor és méz helyett gyümölcsök befőzésére, édesítésére használták. Hüvelyenként hat-tíz, körülbelül fél centi átmérőjű magja van, melyeket a középkori aranyművesek súly helyett használták. Feltehető, hogy a „karát” szavunk a szentjánoskenyér arab nevéből származik.
Hazánkban is nevelhetjük, a leanderhez hasonlóan, dézsában. Így csak nyáron lehet a szabadban, majd négy-öt fokos helyiségben kell teleltetni. A magról vetett csemeték hat-nyolc, az oltványok négy-öt éves korukban kezdenek virágozni, de ha termést is várunk, legalább két növény szükséges, mert kétlaki növény lévén, szükség van beporzó hím- és termő nőivarú példányokra. A fák nálunk nyáron virágoznak, és csak a következő évben érnek be termései. Mesterséges beporzással biztos a termékenyülés: ilyenkor a hím növények dús virágzataiból nagy mennyiségű virágport gyűjthetünk. A terméseket éretten szedjük. Éréskor a hüvelyek sötétbarnák, egyenetlen felületűek, kemények, gyengén illatosak. Magjainak csíraszövetéből – beléből – a cukorbetegeknek lisztet készítenek. A hüvelytermésnek gyógyító hatása is van: köhögés és rekedtség esetén használják.
Gyerekkorunkban „szentjancsiként” eszegettük a balkáni júdásfa és az észak-amerikai lepényfa – helytelenül „Krisztus-tövisnek”, illetve tudományos neve (Gleditschia triacanthos) után gledícsiának nevezik – hüvelytermését, annak édes, nyálkás belsejét. Érett, kemény héjú magja főzve, burkából kipattantva fogyasztható.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek