Vihar a nyírségi bronzalma körül

A nagyjából ötmillió forintba kerülő alma alaposan megosztja a közvéleményt. Egyesek Szabolcs aranyát látják benne, ami évtizedeken át tisztes jövedelmet adott a kertészkedő családoknak, ezért megérdemli, hogy szobrot állítsanak neki. Mások viszont azzal érvelnek, hogy ebben a nagy szegénységben jobb helye is lett volna annak a csinos summának, mondjuk a tönkrement almatermesztők megsegítésére szánt alapban. Nehéz ügy, hiszen alighanem mindkét tábornak igaza van. Az újfehértói gyümölcskutató intézet által kikísérletezett szabolcsi jonatán jó darabig tényleg a Nyírség meghatározó gyümölcse volt, pláne a gyenge minőségű homokon, ahol más növény képtelen volt jövedelmet hozni. A több ezer hektáron telepített almáskertek családok tízezreinek életét segítették, és nem mellesleg az országot is bőségesen ellátták gyümölccsel. Aztán jött a rendszerváltás, felszámolták a nagyüzemeket, az új tulajdonosok pedig – kényszerből vagy önszántukból – elhanyagolták a kerteket. Közben összeomlott a kül- és belföldi piac, a következmény pedig évről évre ötven-százezer tonna fán maradó gyümölcs. Ezzel érvelnek a műalkotás ellenzői is: minek ide szobor, hiszen van itt alma a fán is, de annyi, hogy a mezei vadak se bírnak vele. Ráértek volna akkor bronzalmát állítani, amikor kivágták az utolsó szabolcsi almafát is.
Azt mondják, arra se kell már sokáig várni.