Jól tőgyel az automata?

Húsz-harminc forint különbség is van a tej önköltsége és felvásárlási ára között, ezért a helyzet új megoldások keresésére sarkallja a gazdákat. Egy kecskeméti fogorvos, Klenk Zsolt Olaszországból közvetít olyan automatákat, amelyekbe a gazda maga tölthet tejet. A szerkezetet azután felállítják valami forgalmas helyen, a vásárlók az érintőképernyőn beütik, mennyi tejet szeretnének, a gép kiírja az árat, a vásárló fizet, és a tejjel távozik.
– A szakmámból következik, hogy a higiénia nagyon fontos számomra – mondja a fogorvos. – A tej teljesen zárt rendszerben kerül a gépbe, nem találkozik a levegővel. Steril, kemény műanyag palackokba tölti az árut, és később újratölthető.
Klenk Zsolt már egy ideje házalt ötletével, mire sikerült neki megnyernie egy tejgazdaságot. – Kint voltam a tejes demonstráción is, de ott még kinevettek – jegyzi meg. – Most, hogy negyvenöt forintot adnak a felvásárlók egy liter tejért, megnőtt a gép iránt az érdeklődés.
A Csupor tejgazdaság sem ugrott fejest az üzletbe: egy hónapra ingyen kapott egy gépet kipróbálásra. A szerkezetet Kecskemét egyik forgalmas pontján, a Petőfi Sándor utcában állították fel. Az automata napi 3-400 liter tejet adott el, ezért Csuporék négy további masinát rendeltek, és azt is kikötötték, hogy az ügynök Kecskeméten csak nekik adhat el ilyen gépeket. Nyugat-Európában tízezer főre tesznek le egy tejadagolót, és a gépek használata egyre elterjedtebb.
Az automatából kapható tejért huszonnégy óráig vállal felelősséget a termelő. – Őszintén megmondom, vállalnánk negyvennyolc óráig is, de ha vásárlás után még negyven fokban csámborog a vevő az utcán, akkor esetleg lehet probléma. Huszonnégy órán belül nem történhet baj – mondta Csupor Katalin. Külön kiemeli, hogy az automatából vásárolt tej nem lefölözött, kezelt, csökkentett zsírtartalmú, hanem abban az állapotában kerül a gépbe egy EU-szabványoknak megfelelő, zárt rendszerben, ahogy az a tehénből kijött. Ez azt is jelenti, hogy a masinát nem kell külön ellenőrizni, hiszen a tejüzem tíznaponként átesik egy felülvizsgálaton, a gép pedig sokszorosan túlbiztosított. Például a zárható tejkiadó-fülkét minden eladott üveg után fertőtleníti az automatika.
A tejadagoló terjedése szempontjából fontos kérdés, hol lehet azt felállítani. Az első darabnak a fogorvos bérelt egy kis bódét az önkormányzattól. Nyilván nem lehet csak úgy az utcára kitenni egy automatát. – A boltok sorra telefonálnak, hogy szeretnének ilyet – mondja Klenk Zsolt. – A boltos is megveheti a gépet. Vagy beszéljék meg a termelővel, vegyék meg felesbe. Vegye meg a boltos, a termelő vigye a tejet. Vagy vegye meg a gépet a tejes gazda, tegyen bele tejet, de fizessen bérletet a területért.
A kecskeméti modellkísérlet azonban, úgy tűnik, egy időre megfeneklett: lapzárta előtt tudtuk meg, hogy két hét után a Csupor tejgazdaság elállt az üzlettől. Úgy tudjuk, a géppel folyamatos működési gondok voltak, az érintőképernyő kezelése és a használati útmutató követése sok vásárló képességeit meghaladta, akik aztán ütötték-verték, feszegették a masinát. Ezért valakinek folyamatosan jelen kellett lennie, hogy a vásárlók ne rontsák el a tejkiadót. Hogy ennek a személynek a bérét ki fizesse, nem tudtak a felek megegyezni. Csupor Katalint nem értük el, Klenk Zsoltot viszont igen. Ő azt mondta, hogy van másik jelentkező tejgazdaság. Azonban a tejkiadót kipróbálásra nem adja többé, csak úgy, ha a működtetésben a partner is anyagi felelősséget vállal.