Konyáriék csúcsborai

A szikár ember tekintete büszkeségről árulkodik. Nem fennhéjázás van benne, hanem az alkotó ember magabiztossága. Az 57 éves élborász messziről érkezett Balatonlellére, sikereinek színterére. Az Alföldön született, annak is az egyik legkarakteresebb kistáján, a Nyírségben. Egészen pontosan Nyíracsádon. Nem klasszikus borvidéken látta meg a napvilágot, de a jó borász nem feltétlenül arról ismerszik meg, hogy valamely történelmi pince közelében ringott a bölcsője. A csúcsborok készítése leginkább a tehetséges művész alkotásához hasonlatos.
Márpedig Konyári János és Dániel fia – így hiteles és teljes a teremtő páros – boraira túlzás nélkül ráillik a mennyei jelző. Legalábbis azokra a nedűkre, amelyek igazán ismertté és naggyá tették családi pincészetüket. Egy brüsszeli borversenyen például 2003-as évjáratú Merlot-juk aranyérmet nyert. Az év bortermelője díjat pedig a Sigillum Loliense nevű, szintén vörösborukért ítélték oda. Az elnevezés egyébként Lelle egykori pecsétjéről (Sigillum Loliense, azaz lellei pecsét) kapta a nevét, ami már évszázadokkal ezelőtt is karózott szőlőt ábrázolt.
– Ezúttal nem fedi az igazságot az év borásza cím, hiszen ez egyes számban van – mondta mosolyogva az ünnepelt. – Borainkat ugyanis Dániel fiammal közösen készítjük. Sőt, ha igazán őszinte akarok lenni, akkor én főként a szőlőmunkákat felügyelem, övé meg inkább a pince világa. 2000-ben borászként végzett, s miként régen a mesterlegények, bejárta a híres bortermelő országok többségét.
A balatonlellei borász joggal büszke gyermekeire. Miután átvette a díszes oklevelet, így szólt:
– Meglehet ugyan, hogy a Borakadémia most engem választott, de a szavazók aligha voltak vele tisztában, hogy egy egész családot tettek a jövőbeni pályázók listájára. Harmincéves Dániel fiam máris trónkövetelőnek számít, és hamarosan jön Bori lányom is, aki még egyetemista, de máris egészen kitűnő orra van a borokhoz.
A harminchektáros Konyári-szőlőbirtok egyik ékköve a balatonlellei Kishegyen lévő, 1757-ben épült ódon, téglaboltozatos pince. Itt építették fel az egyik legimpozánsabb magyarországi családi pincészetet. Kívül a történelmi téglák és a korszerű kőburkolat kombinációja teszi egyedivé, belül pedig az igényes kivitelezés mellett a patikatisztaság ragadja meg először a látogató figyelmét.
A sikerborász szülőföldjével szomszédos, romániai Érmellék egykor karakteres borairól volt híres, a bakator nevű régi magyar szőlőfajtából készítettek itt kellemes nedűket. Konyári indítványozta: érdemes lenne itt feltámasztani a szőlős-boros hagyományokat. A hírneves borász a tradíciókhoz hasonlóan tiszteli és szereti a természetet. Az a hír járja, hogy minden egyes megvásárolt, tölgyfából készült barrik hordóért cserébe ültet egy-egy tölgyfát. Esztendőnként 30-50 csemetével hajt ily módon fejet a természet előtt.