Biobortól nem fáj a fő

Turi Zoltán jászberényi bioborász szerint ezt az ellentmondást fel lehet oldani. Takaros kis „minikombinátjában” semmi nem árulkodik arról, hogy a szakmában a biokultúra lenne az uralkodó, ám a beszélgetés során kiderül, kinn, a kilenchektáros szőlőjében és a tároló helyiségekben is sajátos ideológia mentén történnek a dolgok.
– Honnan a szőlőtermesztés iránti elkötelezettsége? – kérdezem a fiatal gazdát, aki külsejével akár szakmájának reklámja is lehetne, már ami a biót illeti.
– Nem családi örökségként maradt rám a szőlő, amint az a Jászságban hagyomány, hiszen édesapám főállattenyésztőként, édesanyám viszont egy gyógyszertárban dolgozott. Volt viszont kárpótlási jegyünk, amiért némi vívódás után szőlőt vásároltunk az állami gazdaság táblájából. Mivel nem nagyon kapkodtak a szőlő után, meglehetősen kedvező áron jutottunk hozzá.
– Ebből még akár hagyományos borkészítés is lehetett volna.
– Igen ám, de édesanyám révén ismeretségbe kerültem a természetes gyógyszerekkel, majd naturaboltot nyitottam, ahol a csalánteától kezdve rendre árultam a növényi eredetű patikaszereket, miközben eltávolodtam a szintetikus anyagoktól. Úgy vélem, az emberben kell egy folyamatnak lezajlania ahhoz, hogy gondolkodásában meghatározó legyen a biokultúra iránti elkötelezettség.
– Hogy jelentkezik mindez a szőlőben?
– Ültetvényünket 2000-ben minősítették biónak, előtte három év „próbaidőt” kellett letölteni, de már ekkor is kötelező volt betartani az előírt normákat. A telepítésnél olyan fajtákat keresek, melyek ellenállóak a kórokozókkal szemben, így elejét veszem a növényvédelemnek. Van olyan Cserszegi fűszeres ültetvényem, melyet egyszer sem kellett permetezni. A gyomirtást vegyszerezés nélkül oldjuk meg, a tőkék befedésével vagy kapálással. Nem használunk műtrágyát, csak szervest: szóba jöhet a természetes hatóanyagú alginit, amely nyomelemeket tartalmaz. A permetezésnél csak olyan szert használunk, amely nem szívódik fel a levelekben.
– Szüret után mire kell figyelni?
– Különösebb megkötés nincs, talán csak annyi, hogy a szőlő műanyaggal vagy krómacéllal nem érintkezhet. Viszont borkészítésnél a kénnek csak a felét szabad használni, mint a hagyományos technológiában, és még az is megkötés, mivel lehet felmosni a palackozó betonját. A savstabilizálás nem vegyi anyaggal történik, hanem hideg hatására: a bioborász kiteszi a borát az udvarra, ahol 5 fok alatt kicsapódik a fölös sav.
– Mondja meg őszintén: a bor élvezeti értékéből mit kell feláldozni a vegytisztaság oltárán?
– Véleményem szerint semmit. A bioborásznak is jó bort kell termelnie, ami annyiban különbözik a konvencionálistól, hogy kevesebb benne a szintetikus anyag. A piac sajnos ezt a pluszt idehaza nem díjazza, bioboraim nyolcvan százalékát olykor normál áron forgalmazom, pedig több velük a vesződség.
Térjünk vissza a biobor ellentmondásos szóösszetételéhez! Csodát az alkohol káros hatásával szemben Turi Zoltán sem tud ígérni, viszont garantálja, az ő borától nem fog fájni a feje senkinek. És ha belegondolunk, ez is valami.