Esküvé háziorvos módra

Bussay László húsz évvel ezelőtt a csörnyeföldi Kövecshegyen rátalált egy öreg fügefára. Akkor már tudta, itt lesz a szőlője. Szépen díszlik és beérik itt a gránátalma is. Ezen a különleges mikroklímájú, védett domboldaldalon több száz éve termelnek szőlőt.
Bussay doktor 1987-ben került a muraszemenyei, ötközséges háziorvosi körzetbe. Ahogy tréfásan mondja, súlyos fokú „genetikai terheltsége” következtében hamarosan szőlővel kezdett foglalkozni. Az öröklött gén a mecseki szőlővidéken gazdálkodó nagypapától származik, aki rendszeresen magával vitte szőlőt kötözni. Megtanította a munka szeretetére, fegyelmére. Most itt, Zalában rálelt egy terebélyes, vén körtefára. Mellette építette föl pincéjét, hogy lombja adjon derengő árnyékot a teraszra, amikor délutánonként, rendelés után megpihenhet egy-két pohár bor mellett. Jóízűen nevet ezen az illúzión, mert ugyan a derengő árnyék pontosan úgy vetődik, ahogyan tervezte, csak ideje nem jut az üldögélésre.
A teraszos pinceépület körül már megmetszették a kordonokat. A doktor úr olyan fajtákat termeszt, mint az Olaszrizling, a Rajnai rizling, a Tramini, a Furmint, a Hárslevelű, a Sárga muskotály, a Csókaszőlő (ősi magyar fajta) és a Pinot noir. A technológiát úgy alakította, hogy csak vészhelyzetben kelljen „goromba” vegyszereket használni. Nála beváltak a természetes anyagok: a réz, a kén és szürkerothadás ellen a patikai szalicil; rovarölőt egyáltalán nem alkalmaz. A szőlő meghálálja az okos bánásmódot, így a mustja húsz fok feletti.  A nedű azután uniós támogatással létrehozott korszerű pincében, fahordókban érik, de vannak nagy fémtartályok is. Neves küvéje az Olaszrizling és a Rajnai rizling párosításából, „esküvőjéből” származó Esküvé. A Pannon Bormustrán ez és a Szürkebarát csúcsbor minősítést kapott. Édes Traminije nagydíjat nyert az Alpok–Adria borversenyen, öt ország legjobbjai között. A megyei és borvidéki versenyeken rendre megkapja a legmagasabb minősítéseket, a legrangosabb angol gasztronómiai magazin versenyén pedig Olaszrizlingje a világ tíz legjobbja közé került.
Az orvos-borász palackozójából egyre több neves étteremben kínálják a borokat, de szállítanak belőle Belgiumba, Hollandiába, Ausztriába is. Kissé kesernyésen teszi hozzá: csak Zalában nincs sehol belőle, még az üdülőhelyeken sem. Az erkölcsi elismerést viszont már megkapta: nemrég Zala megye díszpolgárának választották, mert borászata révén a megye jó hírét öregbíti.
– Meghatódtam, viszont szeretném hangsúlyozni, hogy az elismerés a Zalai Bornak szól, amit újra nagybetűvel lehet írni.
A termetes, jó kedélyű doktort szeretik a körzetben. Hálapénzt nem fogad el, mondván, a legnagyobb ajándék, hogy teheti a dolgát.  Egy míves ajándékot azonban meghatottan mutat. Leereszkedik a faragással díszített hordó elé, úgy meséli, hogy Soós Lajos népi fafaragó egyszer azt mondta neki: „Az egyik hordóra rajzolnék valamit a fejembül.” Szüreti mulatság látható a hordón, a hegedülő zenész vonójából kacskaringózik fel a termő szőlővessző.
Amikor arról faggatom, melyik a kedvenc bora, elmosolyodik:
– Minden napszakhoz, lelkiállapothoz másik fajta illik. Rezegnek, mint a lelkünk…