Jókai bordói levese

Dédapám feljegyzéseiből tudom, hogy 1888 áprilisában napszámbért fizetett a szőlő nyitásáért, sőt borfogyasztási adót is fizetett. Az 1876-os Politikai újdonságok című újság Magyar gazda rovatában találtam utalást a filoxéra észlelésére a pancsovai szőlőkben. Később már a temesvári szőlőkben is jelentkezett ez a veszélyes kártevő, és a szénkénegezést mint növényvédelmi módszert is említik. Abban az évben Herman Ottó már részletesen ír az Amerikából behurcolt szőlőgyökértetűről, és a vész kivédésére a meglévő baj megszüntetése mellett az előrelátást javasolja.
Jókai Mór a Kertgazdászati jegyzetekben így írt 1896-ban: „Egy egészen kipusztult szőlőtelkemet saját, régi szőlőkből szedett hazai venyigékkel, mézes szőlővel, kadarkával és oportóval ültettem be. Őszre mind szépen megeredtek. Ekkor odavetődik hozzám egy experimentáló svihák s rábeszél, hogy az általa föltalált filoxéramentesítő szerrel öntözzem be az új ültetvényeimet. Ráálltam. Hát tavaszra, igaz‚ hogy filoxéra nem volt a szőlőmben, de szőlő sem volt.”
Új szőlőveszedelemként említi Jókai a peronoszpórát (levélpenészt): „Szőlővirágzás előtt a szőlősgazdának mindennap körül kell járni a szőlőjét és vizsgálni, hogy nem találja-e valahol valami jelenségét a levélpenésznek, ami jól fölismerhető. Akkor, ha csak egy helyen találta is azt föl, rögtön permetezni kell. A szőlő elvirágzása után pedig akár mutatkozik a peronoszpóra, akár nem, be kell permetezni a »bordói levessel« az egész szőlőtelepet istenesen. Én ehhez a mész helyett szódát használok keverékül a rézgálichoz, az is jó. Két százalék rézgálic, ugyanannyi szóda egy hektoliter víz közé vegyítve. Amelyik szőlősgazda elkésik a permetezéssel, annak kétes marad a sikere.”
Elődeinket idézve most is fontos lenne az életigenlő szemlélet elterjedése. Ahhoz, hogy egészséges, élvezhető táplálékot állítsunk elő, egészséges, tápdús, élő talajra, megfelelő növényfajra, fajtára van szükség. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az állatvilággal ápolt kapcsolatunkat: rovarok, madarak, emlősök lehetnek hasznunkra. A környezetet védeni kell a káros hatásoktól, veszélyes hulladékoktól, hogy a tájat természetes formájában megőrizzük. Ugyanakkor élni kell a megújuló energiaforrások (nap, szél, víz) adta lehetőségekkel, de az időjáráshoz igazodva és mértékkel.