Bortól a borostyánig

A borbírálók az okleveleket írják, gyülekeznek a zalaegerszegi kertbarátok az ünnepélyes eredményhirdetésre. Az ország egyik legrégebbi kertbarátköre 1968 óta működik Zalaegerszegen, több mint hatvan taggal. Vezetőjük, Mrakovics Miklósné örömmel újságolja, hogy az utóbbi időben többen is csatlakoztak hozzájuk a fiatalabb korosztályokból. Igaz, tesznek is érte, mert gyermek- és ifjúsági szervezetekkel közös kertbarát-vetélkedőket szerveznek. Amúgy pedig egyre többen igénylik, hogy a saját kertben termett, vagyis megbízható származású zöldséget és gyümölcsöt fogyasszanak.

Törekszenek elültetni annak gondolatát, hogy a kertészkedést a természettel harmóniában érdemes művelni, és visszanyúlnak a hagyományokhoz, amikor alkalmazzák a biogazdálkodás módszereit. Jeles szakemberektől hallgatnak előadásokat, tapasztalatokat gyűjtenek mintakertekből, a szőlő- és bortermelést pedig tavaszi borversenyen történő megmérettetéssel csiszolgatják.

A mostani borbírálatot vezető Sabján Károly szerint sikerrel, mert a behozott fehérborminták színe, tisztasága kifogástalannak bizonyult, de ízük, zamatuk és aromájuk is a vártnál jobb volt. Meglepetést jelentettek a vörösborok, merthogy a minták fele aranyérmet érdemelt. Külön dicsérte a zsűri a szlovéniai Csentéről érkezett gazdák nedűit, amelyekre a hibátlan íz, illat, aroma volt jellemző. Fajélesztővel irányított erjesztést alkalmaznak a gazdák, és laboreredmény alapján történik a borkezelés. Van mit tanulni tőlük.

Pedig a kapcsolat kezdetén, több mint húsz éve, ők jöttek tanulni a zalai kertbarátokhoz. Ezt követően tíz esztendőn keresztül hozzájuk jártak a zalai szőlész-borász szakemberek tanácsokat adni. Cimerman Béla, a csentei szőlőtermelők egyesületének vezetője szívesen emlékezik erre a tanulásra:

– Nem állottunk meg, mindig feljebb és feljebb jutottunk. Elértük, hogy dicsérnek bennünket. A mostani versenyen kilenc mintánkból hat aranyminősítést kapott, a múltkor Letenyén pedig hatból öt aranyat szereztünk.

A kert szeretete, a kitartó munka meghozza gyümölcsét. Csepregi Endréné ezen a találkozón átélhette ezt. Zalaegerszegen és Balatonberényben kertészkedik, mint mondja, eredetileg agrármérnök, de valójában kertésznek készült. Maga metszi a Merlot szőlőültetvényét, kezeli a borát, mert a fia Budapesten dolgozik, és minő pech, amikor hazajön segíteni, háromnapos eső bosszantja. Rábeszélésre nevezett a borversenyre, és amikor átveszi az aranyérmet, nem tudja visszatartani örömét: „Nahát, telefonálok a fiamnak!”

Ezen a találkozón a szőlő és a bor került a középpontba, de a zalaegerszegi kertbarátok a zöldség-gyümölcs termesztésében is remekelnek. Az őszönként megrendezett megyei kertbarát-kiállításon van mit megcsodálni a standjukon. Bármelyikük birtokára érdemes ellátogatni, mert amellett, hogy szakszerűen termelt, szép és ízletes terméssel látják el a családot, valami érdekesség is látható náluk.

Both Istvánné egerszeghegyi kertjében kora tavasszal nemcsak a színes virágok gyönyörködtetnek, hanem a kocsibeálló szőlőlugasának oldalát borító borostyánfüggöny is. Minden növényről külön története van: az egyiket a veje, a másikat a lánya alakította ilyenre, a borostyánt pedig a fia hozta az erdőről. A család együtt fárad a munkában és együtt örül a kert szépségének.