Termesszék velem: rebarbara

Régi idők mostanság újra felfedezett növénye. Levele mérgező, gyökere gyógynövény, szára pedig kitűnő zöldség.

Kertünk-udvarunkGrosz Tamás2009. 05. 19. kedd2009. 05. 19.
Termesszék velem: rebarbara

A kert egyik látványos, nagy levéltömeget hozó növénye. Díszként is érdemes ültetni. Évelő, akár két méter magasra is megnő. Küllemre a lapulevélre hasonlít. Gyümölcsként is fogyasztható, kompótnak kitűnő.

Ültethető magról de egyszerűbb és gyorsabb tőosztással szaporítani.  Április a magültetési ideje, a töveket pedig októberben szedjük szét és rügyenként ültessük – nálam ez az időpont vált be a legjobban.

Nem sok tennivaló van vele, célszerű tisztán tartani. A virágszárakat érdemes folyamatosan kitördelni, mert csak akkor hoz szép levélnyeleket. Ha már megkezdődött a virágszár képződése, a növény rossz ízű lesz. Ha magról ültetjük, akkor az első évben hagyjuk a növényt megerősödni. A második-harmadik évtől szedhető. Mivel nagy levele van, így sokat párologtat, ezért szárazabb években – mint most az idei is – célszerű bőven locsolni. A pangó vizet viszont nem szereti.

Gyógynövényként régóta ismert, hashajtóként tesz jó szolgálatot. Használható gyapjú festésére is. Finom kompótot, gyümölcsízt, főzeléket, ivólevet készíthetünk, sőt bort is erjeszthetünk belőle. Ne vágjuk, hanem törjük a levélnyelet, majd húzzuk le a héját és aprítsuk fel kisebb darabokra. A főzésnél vigyázzunk, mert könnyen széteshet. A neten számos recept kelleti magát, érdemes bármelyiket elkészíteni.

Ezek is érdekelhetnek