Egy kézzel duplán vág

Feltalálója, Vencli Gyula hatvanéves friss nyugdíjas, mellesleg recepciósként dolgozik.
– Polgárdiban nőttem fel, ahol gyerekként sokat szüreteltem apám szőlőjében. Novát is, ami szanaszét pergett, ezért kínlódtam vele. Pedig egyik kezemmel körbefogtam a fürtöt, a másikkal vágtam, de ha berezdült, potyogtak a szemek. Már akkor tudtam, biztosan kitalálok valamit, ami megkönnyíti a dolgomat – emlékszik vissza az ötletember, aki bognár és szíjgyártó felmenőitől örökölte kreativitását. Ám csak a nyolcvanas évek elejére valósította meg az ideális szüretelőollót, amit először apósa sárszentmihályi szőlőjében próbált ki.

– Pofonegyszerű – mutatja. – Az olló alsó pofáján lévő gumibetét a termést a száránál fogva megtartja, ezért azt nem kell fogni, csak csippenteni. A prototípust csípőfogóból kreáltam. Úgy bevált, hogy amíg hárman szedtek le egy szőlősort, én egyedül végeztem. Aztán a „fejlesztésem” abbamaradt, mert apósom eladta a szőlőt. A fővárosi nagybani piacon energetikusként dolgoztam, ott egy régi téeszelnök ismerősömnek megmutattam az ollót. Azt mondta, ezt szabadalmaztatnom és gyártatnom kellene! A szabadalmaztatás 2003-ban sikerült is. Egy kollégám felesége segített, aki a szabadalmi hivatalban dolgozott. Előtte pedig egy barátom közreműködésével legyártattuk az olló műanyag részét előállító gépet. Utána sorra nyertem vele a díjakat, például a Géniusz-díjat több ezer találmány közül, a hazai feltalálói egyesület nemzetközi kiállításán. Az én ollóm ugyanis mindent vág, aminek nincs túl vastag szára: szőlőt, bodzát, almát, ribizlit. Egy bodzatermesztő ismerősöm azt mondta: „Öregem! Egynapi mennyiséget ezzel egy óra alatt leszedtem! Mert amikor fára másztam, az egyik kezemmel kapaszkodtam, a másikkal szünet nélkül dolgozhattam!” Én is használom a polgárdi telkemen.

– Ha olyan remek dolog, akkor miért nem lehet boltokban kapni?
– Mert feltalálónak jó vagyok, de üzletembernek pocsék. Aki kér tőlem, annak adok; és mindenki agyon is dicséri. Idén májusban az encsi nemzetközi találmányi kiállításon egy ifjú menedzser odajött hozzám, hogy kiviszi külföldre, biztos kapós lenne. Hát vigye! Nekem ehhez nincs tehetségem. Csak találmányaim vannak, legalább tíz, amiből három mezőgazdasági jellegű. Kitaláltam például egy olyan szüretelőpóznát, amivel a fa tetejéről, ahová létrával se jut fel az ember, leszedhető a gyümölcs. Állítható magassággal, könnyűszerkezetes elemekből. De csak a fejemben és rajzokban létezik, mert nincs pénzem a prototípus elkészíttetésére. Megterveztem egy hordómosó gépet is szőlősgazdáknak. A hordómosás ugyanis nagyon nehéz munka, különböző irányban kell forgatni a hordót, benne a súrolólánccal. Az én gépem mellett akár borozhatnak is, mint mikor a háziasszony kávézik a mosogatógépe mellett. Ezekhez viszont befektető kellene. Sajnos sok kiváló ötlet elvetél nálunk a pénzhiány miatt.