Örökzöld pálmaliliom

Mexikótól Guatemaláig élnek a pálmaliliomok (jukkák) nemzetségének 10-15 méterre is megnövő törzses fajai, amelyeknek egyes változatait nálunk szobai díszként nevelik. Az eredeti termőhelyükön élő, termetes jukkák C-vitaminban gazdag virágait nyersen, saláták alkotóelemeként vagy tésztába sütve fogyasztják az ott élők. Jellegzetességük az is, hogy megporzásukat olyan molylepkék végzik, amelyek – mondhatni: a munkáért cserébe – a virágokba rakják petéiket. A hernyók az időközben kifejlődő magvak egy részét megeszik ugyan, de azért marad még elegendő ahhoz, hogy a növény biztonságosan szaporodhasson.

Kertünk-udvarunkValló László2009. 07. 10. péntek2009. 07. 10.
Örökzöld pálmaliliom

A jukkák a kevés csapadékú, félsivatagos tájak jellegzetes növényei; fény- és melegigényesek, szárazságtűrők (a vizet a törzsükben tartalékolják). A nálunk közismert fürtös pálmaliliom (amit foszlós levelűnek is neveznek) egy kis termetű, télálló változat, amely különlegességével, mutatós formájával hódít. Különösen most, amikor a hatalmas (egy-két méterre növő), elágazó virágszárán kinyílnak a pompás, csésze alakú sárgásfehér virágai.

A fürtös pálmaliliom örökzöld, jól sarjadzó növény, amely azonban nem nevel törzset, hanem csak tőlevélrózsát. Elsősorban a homokos talajok, illetve sziklakertek szárazságtűrő évelője. Csoportosan gyepágyakba, évelő ágyakba is ültethetjük, de egyedülállóan (szoliterként) is jól mutat. Kerti vázákban, kőedényekben is szépen díszlik. Legelterjedtebb és legajánlottabb szaporítási módja a tavaszi tőosztás. Ennek során éles késsel daraboljuk föl a növény húsos tövét. (A sebfelületet szórjuk be faszénporral, így megóvjuk a tövet a rothadástól.) De megpróbálkozhatunk nyári gyökérdugványozásával is, noha ennek némileg nagyobb a kockázata.

A pálmaliliom átültetésekor arra ügyeljünk, hogy télen ne állhasson meg a víz a növényen, mert a tőlevélrózsa elrohadhat. A kiásott tövek helyén visszamaradó gyökerek gyakran hoznak sarjakat, amelyekből új növényeket nevelhetünk.

Ezek is érdekelhetnek