Örökzöld pálmaliliom

A jukkák a kevés csapadékú, félsivatagos tájak jellegzetes növényei; fény- és melegigényesek, szárazságtűrők (a vizet a törzsükben tartalékolják). A nálunk közismert fürtös pálmaliliom (amit foszlós levelűnek is neveznek) egy kis termetű, télálló változat, amely különlegességével, mutatós formájával hódít. Különösen most, amikor a hatalmas (egy-két méterre növő), elágazó virágszárán kinyílnak a pompás, csésze alakú sárgásfehér virágai.

A fürtös pálmaliliom örökzöld, jól sarjadzó növény, amely azonban nem nevel törzset, hanem csak tőlevélrózsát. Elsősorban a homokos talajok, illetve sziklakertek szárazságtűrő évelője. Csoportosan gyepágyakba, évelő ágyakba is ültethetjük, de egyedülállóan (szoliterként) is jól mutat. Kerti vázákban, kőedényekben is szépen díszlik. Legelterjedtebb és legajánlottabb szaporítási módja a tavaszi tőosztás. Ennek során éles késsel daraboljuk föl a növény húsos tövét. (A sebfelületet szórjuk be faszénporral, így megóvjuk a tövet a rothadástól.) De megpróbálkozhatunk nyári gyökérdugványozásával is, noha ennek némileg nagyobb a kockázata.

A pálmaliliom átültetésekor arra ügyeljünk, hogy télen ne állhasson meg a víz a növényen, mert a tőlevélrózsa elrohadhat. A kiásott tövek helyén visszamaradó gyökerek gyakran hoznak sarjakat, amelyekből új növényeket nevelhetünk.