Csalán védte uborka

Növényvédelemre a csalánleves permetezés vált be. Öt kiló napon nőtt csalánt virágzás előtt kesztyűs kézzel levágunk, ötvenliteres hordóban esővízben áztatjuk, és leszűrve tízszeres hígításban hetenként lepermetezzük az uborkalevél fonákját. Rovarölő szert a méhek miatt se használjunk, mert szükség van a beporzó munkájukra, kivéve az öntermékenyülő fajtákat.

Érdemes az uborkát felfuttatni feszített műanyag hálóra, mert könnyebben tudjuk szedni, és a levelek fonákjára permetezett csalánlével történő védekezés is hatékonyabb. Az uborkát május 10-e körül helybe vessük, a sorok egymástól 1,3-1,6 méterre legyenek, a töveket pedig 30 centire ritkítsuk. Ha nehezen indul növekedésnek, az alsó 3-4 levél hónaljából kitörjük az oldalelágazásokat, hogy a főszár kifejlődése után az oldalhajtások is beborítsák a termőfelületet. Négyéves vetésforgóban, őszi vagy tavaszi gabona után, trágyázott kapásként jó előveteménye a gabonának. Gyeptörésben is jól díszlik, a vöröshagyma, a paradicsom, a paprika, a gyökérzöldségek, a káposztafélék is elfogadhatók előveteménynek. Kerüljük a tökféléket és a burgonyát. Házi kertben, különösen a támberendezések miatt több éven át ugyanott termelik az uborkát. Nagy adagú szerves trágyával, talajtakarással ideig-óráig nem mutatkozik visszaesés, de a túlzott vegyszerezés, amivel ezeket a területeket fent lehet tartani, előbb-utóbb megbosszulja magát. A vetésváltást vagy korán lekerülő növényekkel (spenót, saláta, retek, hagyma) vagy ősszel vetett zöldtrágyával (zabosbükköny, somkóró, csillagfürt, vetés előtt bemunkálva) próbáljuk pótolni. Síkművelésben társítható kukoricával, bimbóskellel, karfiollal, tavasszal retekkel, karalábéval, borsóval a sorok között. Támrendszerben karós babbal társítható. Védőnövényként a sarkantyúka és a borágó említhető.