Fújni nem szabad

Dél-Amerikából származik, nevét nagy, trombita formájú virágairól kapta. A burgonyafélék családjába tartozik; fontos megemlíteni, hogy a szintén idetartozó rokonaival, a csattanó maszlaggal és a bolondító beléndekkel együtt az angyaltrombita is igen mérgező. Erre utal egyik népi elnevezése, a maszlagfa is. (Az erős hallucinogén anyagot hordozó drogot főként a virága és a termése tartalmazza, de a növény minden részében megtalálható.) Az angyaltrombita elsősorban a meleg, napos, szélvédett helyet kedveli, de félárnyékban is jól érzi magát. Laza szövetű szára az erős szélben könnyen eltörhet, ezért a szelesebb kertrészben célszerű karóval megerősíteni. Tápanyagban jól ellátott és nedvdús talajt kíván; gazdag virágzásának titka a rendszeres és bőséges öntözés – főként a nyári, aszályos időszakban. (Tartósabb nedvességhiány levélhullást idéz elő.) Akár most is szaporíthatjuk. Ehhez olyan hajtást vágjunk róla, amelyen se bimbó, se virág nincs; ha ezt laza, homokos talajba tesszük és rendszeresen öntözzük, könnyen meggyökereztethetjük.

Mivel fagyérzékeny, még a komolyabb őszi fagyok beállta előtt kerítsünk neki helyet a lakás fagymentes zugában. (A 4-10 fokos hőmérséklet a legmegfelelőbb számára az átteleléshez.) A téli időszakban leveleit lehullatja, és nagyon kevés vizet igényel; csak annyit, hogy ne száradjon ki teljesen a földje. Az a legcélszerűbb, ha még a teleltetés megkezdése előtt alaposan visszavágjuk az egész növényt.