Lejtőn kíméletesebben

A kísérleteket Keszthelyhez közel, Szentgyörgyváron és Dióskálon, a Zala vízgyűjtőjéhez, a Kis-Balaton természetvédelmi területéhez szorosan kapcsolódó mezőgazdasági területeken végezték 2003 és 2008 között. Ezeken a lejtős területeken intenzív gazdálkodást folytatnak, s a fakó színű altalaj gyakran láthatóvá válik az erózió, azaz a csapadék talajelhordó hatása következtében.

A talajkímélő művelés nyomán a talajpusztulás mértéke látványosan csökkent. Amikor szántottak, a csapadék 11 tonna talajt hordott le egy hektárról három év alatt. A forgatás nélküli, azaz minimum művelésű kísérleti parcellákon ez 0,3 tonna volt. A talajkímélő művelés jelentősen mérsékelte a talaj tápanyagveszteségét, megakadályozva a környezet, a vízfolyások szennyezését. Ugyanakkor a csapadék beszivárgott a talajba, és a növények hasznosították.

A kísérleti eredmények bebizonyították, hogy intenzív mezőgazdálkodás esetén is van lehetőség a talaj védelmére és a biodiverzitás megőrzésére: sekély talajmunkával, a szármaradványok bedolgozásával és részben a talajfelszínen hagyásával. Megfigyelték, hogy megháromszorozódott a földigiliszták száma, melyek javítják a talaj szerkezetét. A kímélő művelésű parcellák kedveztek a kis testű énekesmadarak táplálkozásának és szaporodásának is, hiszen több magot, rovart találtak maguknak. Azt is vizsgálták: megéri-e a talajkímélő művelés? Nos, a kímélő talajművelésre való átállás után a második és harmadik évben 10-20 százalékkal csökkent a búza és a kukorica termése. Viszont a negyedik évtől a terméseredmények a kétféle talajművelési módban már nem tértek el. A 2007-es rendkívül aszályos évben pedig a kukorica termése a talajkímélő művelésben 10 százalékkal meghaladta a hagyományos művelésű hozamát. Tavaly a búza 4, a repce pedig 10 százalékkal termett többet a kímélő művelésben. Összességében a növénytermesztés jövedelmezősége a kétféle művelésben ugyanakkora volt, aminek oka a kímélő művelés kisebb üzemanyag-ráfordítása.