Megunhatatlan begóniák

Egy részük kifejezetten fényigényes, a tűző napfényen azonban megperzselődik. Számos faj az árnyékot, a félárnyékot kedveli, mint például a folyton virágzó és a gumós begóniák. Ezért a kertben az árnyékos virágágyakban van a helyük. A gumós begóniáról azonban tudni kell, hogy savanyú talajt igényel, emiatt csak a savanyú tőzeggel dúsított földben fejlődik igazán szépen. Aszályos időszakban pedig naponként öntözni kell.

A színes levelükkel díszítő királybegóniák szobáink ékességei. Azonban érzékenyek, kényesek. Világos helyet igényelnek, de a tűző napot megsínylik, ami különösen a nyári kánikulában jelent veszélyt. Csakúgy, mint a túlságosan meleg, páraszegény környezet. A kevés öntözővíz hatására a levélszélek elszáradnak, ami az egész növény pusztulását okozhatja. Hasonlóan káros a túlöntözés is.

A királybegóniák különleges tulajdonsága, hogy ha az érvonalak mentén apróra daraboljuk a levelét, annak minden része képes gyökeret és hajtást fejleszteni. Szaporításának ez az egyik módja, amivel a kertészek is élnek. Megjegyzendő azonban, hogy az egyébként is kényes növény a levéldugványozás körülményeire különösen érzékeny, ezért vállalkozásunk kockázattal jár.

Különleges külseje révén vált egyre közkedveltebbé nálunk is a korallbegónia. Már azzal kitűnik, hogy fásodó szárú és évelő. Fölálló szárain vastag bütykök fejlődnek, szakasztott úgy, mint a nádon. Tojásdad leveleit ezüstös pettyezés díszíti. A törzset bokor vagy fa alakúra nevelik, és erről csüngnek alá korallpiros virágai, amelyek függönyszerűen díszítik a fácskát. Enyhén savanyú talajt igényel és sok fényt. Minél fényesebb környezetben tartjuk, annál dúsabban virágzik, ám a tűző naptól ezt is óvni kell.