Szabad egy fuvarra?

A szülei előbb Újkígyóson és Gyulán gazdálkodtak haszonbéres földeken, majd 1939-ben kerültek Körösladányba, ahol egy tanyán 18 katasztrális holdat műveltek.

– Apai nagyapám lótenyésztéssel foglalkozott Csanádapácán – idézi fel a múltat a nyolcvanéves férfi. – Négyéves koromban a helyi búcsú alkalmával szüleimmel meglátogattuk őket, és épp akkor ellett meg egy deres arabs kancája. A szép fekete kiscsikót nekem adta, és már ötéves koromban lovagoltam. Volt egy szelíd lovunk; ahogy fejét lehajtva legelt, a sörényébe kapaszkodva fölmásztam a hátára, és a szőrén lovagoltam meg.

Amikor az ötvenes évek elején mindenkinek be kellett lépnie a téeszbe, két lovat vitt be, azokkal dolgozott. Mivel jobban szeretett a maga ura lenni, öt év múlva újra vásárolt két lovat, és fölcsapott maszek fuvarosnak. Abban az időben még nem volt gáz, majd’ minden háznál jószágot tartottak, sokan építkeztek, így volt munkája bőven. A tüzépről szállított szenet, tűzifát és építőanyagokat, emellett dolgozott a földeken is, tengerit vetett, ekézett.

– Ekézésnél sokan vezettetik a lovat. Én nem szeretem, mert könnyen baj lehet belőle, inkább szólok a lónak, és fordul a sorok közé – osztja meg tapasztalatait Dunai József. – Mikor a téeszben dolgoztam, hat-hét éves gyereket adtak mellém lovat vezetni. Arra gondoltam, ha a tökinda alól felugrik egy nyúl, akkor ijedtében a ló megtaposhatja a gyereket. Mondtam neki, hogy inkább feküdjön a kocsi alá, ne aggódjon, a pénzét megkapja.

Az istállóban megmutatja két lovát, Bogárt és Bolygót. Bogár sötét, majdnem fekete, Bolygó nagyobb testű, tüzesvérű piros pej. Bolygó olyan gyors az ekekapával, hogy gazdája csak győzzön utána menni. Nagyon érzékeny állat, ostort nem használhat hozzá, csak szép szóval boldogul vele.

– A takarmányukat nem vásárolom. A szénát zártkertben kaszáltatom, a szemes takarmányt megkapom a téesztől a földbérlet fejében. Még így is sokba kerülnek, mert nyolcvanévesen egyedül már nem tudok dolgozni. A széna levágatása, összegyűjtése, fölrakása a kocsira, itthon a kazlazása nem kis költséget jelent – magyarázza a gazda.

Befog egy rövid útra. Mivel a lovak régen jártak, nagy lendülettel indulnak meg, és Dunai Józsefnek szorosan kell tartania a hajtószárat. Egy-egy gyors és hangos teherautótól, traktortól kissé megrémülnek, akkor még erősebben kell fognia őket. Az egyik zártkertben nézünk szét, s ahogy rövid időre megállunk, a lovak esznek mindent, amit elérnek: gyomnövényt, szilvafa- és diófalevelet. Bogár faránál mérgező csattanó maszlag, arrébb parlagfű.

– A parlagfű csupán néhány éve terjedt el tömegesen a körösladányi kertekben. Most már mielőtt munkát vállalnék, először biciklivel megnézem a kertet. Ha mérgező növények vannak a területen, lóval nem megyek bele, mert nem akarok másikat venni. Munka közben ugyanis a ló beleharapna. Egyszer ekézés közben a sorvégi forduláskor Bogár evett a maszlagból, és nagyon hányt tőle. Az állatorvos csak több injekcióval tudta megmenteni az életét.

A nyolcvanéves férfi láthatóan már nehezen bír az erős lovakkal, nem is sokat dolgozik velük. Egész életében lovakkal foglalkozott, talán el se tudja az életét képzelni nélkülük. De azért megkockáztatom a kérdést: nem gondolt arra, hogy Bogárt és Bolygót eladja?

– Míg van kertem és disznókat tartok, addig megmaradnak, ne kelljen senkinek se könyörögnöm egy fuvarért – hangzik az ésszerű magyarázat.