Tenyérnyi virágokkal hódít

A kerti mályvacserje (Hibiscus syriacus) Távol-Keletről származó, 2-4 méter magasra növő lombhullató cserje. Számos fajtája ismert, amelyek júliustól szeptemberig virágzanak. A virágok lehetnek szimplák vagy teltek, színük a fehértől a liláig szinte minden árnyalatban előfordul. A szimpla virágú fajták magja csíraképes, így kertünkben még gyomosíthatnak is. A telt virágúak azonban, mivel náluk az ivarlevelek is sziromlevelekké alakulnak, termést csak nagyon ritkán hoznak.

A kerti hibiszkusz igen melegkedvelő, s noha alapvetően igénytelen és szárazságtűrő, a jó vízgazdálkodású, termékeny talajon gazdagabban virágzik. Fiatalon kissé fagyérzékeny, később azonban már a mínusz húsz Celsius-fok sem tesz kárt benne. A kertben egyesével is helyet kaphat, de kisebb csoportokban is jól mutat, sőt akár nyírott vagy nyíratlan sövényt is nevelhetünk belőle.

A mocsármályva (Hibiscus moscheutos) Ázsiából származik, változataival a trópusi, a szubtrópusi és a mérsékelt övben egyaránt jelen van. Lágy szárú növény, amely terebélyes bokrot nevel. Mint a neve is utal rá, folyamatos vízellátást igényel, és csak teljes napfényben fejlődik szépen. Júliusban és augusztusban ontja hatalmas, gyönyörű virágait. A virágok csak egy napig díszlenek, majd a sikeres megtermékenyülés után elhervadnak és magot hoznak. Silány termőhelyi körülmények között, rendszeres öntözés híján a tövek csak gyéren virágzanak, sőt a virágzás teljesen el is maradhat.

A mocsári hibiszkusz viszonylag hidegtűrő (mínusz tíz fokig állja a fagyot), azonban télen célszerű földdel takarni a tövét. Tavasszal, miután kibontottuk, vágjuk vissza 5-10 centiméterre, hogy szépen terebélyesedjen.