Almabomba robbanás előtt

Évek óta mintha csak vala­mi­­lyen „bom­­ba” rejtőzne az ágazatban – mondja Németh Zoltán kertészmérnök, almatermesztő gazda, aki egyébként a Zala Megyei Mező­­gazdasági Szakigazgatási Hivatal főigazgatója. – Valójában csak két jól eladható gyümölccsel számolhatunk: a málnával és a körtével. Öt év alatt az országos málnatermelés úgy visszaesett, hogy a hajdani 30 ezer tonnából idénre már csak 5-6 ezer tonna maradt. A gurulós minőségűért 800 forintot is megadtak kilónként, a lének valóért pedig 250-280 forintot fizettek. Körtéből Európában sincs túltermelés, nincsenek nagy területek, és jó a piaci pozíciója. Zala megye európai viszonylatban is egyedülálló, Nagykanizsa térségében közel 500 hektárnyi egybefüggő ültetvény díszlik. Csak sajnos az idén háromszor verte el a jég. A nyári fajtákat már leszedték, az ősziek vannak soron, majd a téliek következnek. Amit lehet, korszerű tárolókba helyeznek el, azokban sokáig eltartható, de általában nincs gond az értékesítésével. Az almával viszont csak az van!

– Nincs iránta kereslet, pedig a termés szép. Nem verte el a jég az ültetvényeket, ezért jó közepes hozam várható, jó minőségben. Jelenleg 1200 hektárnyi árutermelő ültetvény van a megyében, és évente 30-35 ezer tonna terméssel számolunk. Az elmúlt években 2007-ben volt kiugróan jó az alma felvásárlási ára, akkor a léalma kilójáért még 52 forintot is adtak. Most pedig 7-11 forintokról hallani, és a gyönyörű étkezésiért is csupán 45-50 forintot kínálnak. Nagyon nyomottak az árak, és még így is nehéz vevőre találni. Nem tudni, miért van ez így. Talán azért, mert Kínában másfél millió hektárnyi ültetvény van, és a lengyelek is hatalmas területtel rendelkeznek. Bosszantó, hogy a kiváló minőségű Gála almáért 50-60 forintot akarnak adni a kereskedők, az üzletláncokban pedig majdnem 300 forintért kínálják. Ma éppen léalma minőséget sem megütő, rossz kinézetű almát láttam 150 forintért egy nagy bevásárlóközpontban. Ráadásul a zalai termelők szövetkeztek, a Pannóniafruct Tész tagjai, és mégis falakba ütköznek.

– Abból indul ki minden termelő, hogy nem léalmát kell termelni, gyakran mégis az lesz belőle. A korszerű ültetvényekben is 10-20 százalékot tesz ki az aránya. A mi almáskertünkben, amely 32 hektáros és 12 család műveli, ennél nagyobb az aránya, mert a 90-es évek elején törpealanyra oltott fajtákat telepítettünk, 5×2-es térállással, ami nagyobb lombfelülettel jár. Szabad orsós koronát alakítottunk ki, a korszerűbb ültetvények pedig karcsú orsósak, melyeken szebben színeződik a gyümölcs. Ültetvényünknek lejárt már a „mandátuma”, s vannak gazdatársak, akik belekezdtek a felújításba. Öcsémmel 2,41 hektáron termelünk három téli fajtát, Idaredet, Jonagoldot és Golden B-t, vagyis világfajtákat. A kézi munka a család dolga, a növényvédelmet, a gallytolást, a kaszálást az egész ültetvényben jól gépesített szolgáltató végzi, a szakmai irányítást pedig egy növényorvos látja el.

– Hivatali munkája mellett hogyan győzi a teendőket?
– A hétvégéket az ültetvénynek szentelem.