Kinek kell ez a kel?

Mérsékelten melegben, 15-20 fokban fejlődik szépen. A könnyen felmelegedő, jó vízgazdálkodású, tápanyagban és humuszban gazdag talajokat szereti. Legideálisabb számára a frissen megtrágyázott föld, majd később meghálálja a fej- és lombtrágyázást is. A palántákat magunk is felnevelhetjük, melyeket korai termesztés esetén akár március végétől már kiültethetünk. Ha késő ősszel akarjuk szedni, ráérünk júniusban, másodnövényként telepíteni. Fon­tos a rendszeres kapálás és az öntözés, mert vízhiány következtében a levelek elvénülnek, rágósak lesznek.

 

Mint a káposztaféléknek általában, a kelkáposztának is többféle kártevője és betegsége van. Már palántakorban védekezni kell a palántadőlés, később a peronoszpóra, a levéltetvek és a káposztalepke hernyója ellen. Ha ezektől sikerül megvédeni, akkor saját termésű kelkáposztát szedhetünk, amikor a levelek még üdék. Egy egészséges zöldségről van szó, hiszen táplálkozási értékét a benne levő szénhid­­rá­­tok, az emészthető rostok, az ásványi sók, a B1- és B2-vita­­minok, valamint vastartalma, illetve íz- és za­­mat­­anyagai adják. Van annyira értékes, mint a fejes káposzta, ráadásul a kelkáposztából készült ételeket a gyengébb gyomrúak is nyugodtabban fo­­gyaszthatják, mert nincs annyira átütő káposztaíze. (A kömény természetesen kell hozzá.)

 

Hátránya, hogy kevésbé jól tárolható és savanyításra, tartósításra nem alkalmas. Szabadban a földbe vermelve és betakarva jól átteleltethető, és pincében is el lehet tartani. Ehhez tövestül kell felszedni, hogy a pincében nyirkos homokba nyomhassuk a gyökerét.