Rutinos pohánka

Ázsiából származik, a középkorban jutott el hozzánk. Száz évvel ezelőtt vidéken még alapvető élelmiszer volt, főként az Őrségben, a Felső-Tisza vidékén és Székelyföldön termesztették. Oroszországban és Lengyelországban ma is nagy területen vetik, mert a belőle főzött kása nagyon népszerű.

Nálunk a lakosság zöme nem ismeri, csak a reformtáplálkozás hívei vásárolják, ugyanis tele van értékes táplálóanyagokkal. Magja sok keményítőt, életfontosságú aminosavakat, B-vitaminokat, fontos ásványi anyagokat (vas, kálium, kalcium, magnézium, foszfor, cink) és könnyen emészthető, telítetlen zsírsavakat tartalmaz.

Azt tartják róla, hogy extrém módon melegíti a testet, energiát ad, ezért életerőnek számít a hideg, téli napokon. A legújabb kutatások alátámasztják a régi megfigyeléseket: a hajdina jótékonyan hat érrendszeri megbetegedések, magas vérnyomás és cukorbetegség esetén. A népi orvoslás szerint fiatalítja a vérereket, a zöld hajdina kicsavart levét pedig szembántalmak kezelésére ajánlották. Kiugróan sok rutint, azaz P-vitamint tartalmaz, ez védi meg az erek falát a szervezetben. A C-vitaminnal közösen különösen kiemelkedő a gyógyhatása. Nyugat-Dunántúl egyes vidékein a lisztjét kipállott kéz- és lábujjak kezelésére használták. Köhögés ellen pedig hajdinás, mézes tormát fogyasztottak.

A pohánka jó méhlegelő, virágzáskor levágva zöldtakarmányként etethető, de csak ízletesebb növényekkel, például lucernával keverve. Hazánkban nagyon kevés helyen foglalkoznak vele, hiszen itthon alig keresik, ezért a termés zöme külföldön talál vevőre. Közép-kötött erdőtalajokon adja a legtöbb termést: hektáronként 1,5-2,7 tonnát.