Árulkodó gyógynövények

A háborítatlan területeken ugyanis a természetes növénytakaró árulkodik a talaj tulajdonságairól, minden talajtípusnak megvannak a jelző növényei. A nehéz, kötött talajokon például gyakori a gyermekláncfű vagy pongyolapitypang. Előfordul löszös talajokon is, de ott azt jelzi, hogy azok nedvesek, levegőtlenek. A növény levelekből álló tőrózsája tavasszal salátaként fogyasztható, áprilistól augusztusig hozza élénksárga virágait. Gyökerét pótkávénak, gyógyszernek gyűjtik, ugyanis étvágygerjesztő hatású, teája az emésztést és az epeműködést segíti.

Szintén a kötött talajokra jellemző a nagy útifű, mely májustól októberig hozza a levélrózsájából kinövő, hengeres füzérvirágzatát hordó tőkocsányait. Zsenge levelei baktériumölő hatásúak.

A kúszó boglárka a nedves, árnyékos termőhelyeket is jelzi, és kedveli a nitrogénben gazdag talajokat. Nyeles, háromtagú, mélyen fogas levélkékből álló hosszú nyelű, szintén háromtagú levelei tőrózsát alkotnak. Kúszó szárai a talajjal érintkezve meggyökereznek. A hosszú kocsányokon megjelenő virágok aranysárgán virítanak májustól augusztusig. Mérgező növényként tartják számon. Lóra, szarvasmarhára, juhra veszélyes: a központi idegrendszert izgató, szívre, emésztőrendszerre, vizeletkiváltó szervekre hat károsítóan.

A mezei zsurló kannamosófű, bábaguzsaly, békarokka, sikálófű, cindrót, ólomsimítófű néven is ismert. Márciusban hozza termőszárait, majd meddő szárak képződnek. Ezeket gyűjtik gyógynövénynek, hogy rosszul hegedő sebre főzetéből borogatást készítsenek. Köszvénynél ülőfürdőként használják, torokgyulladás esetén gargarizálni lehet vele. A szelíd növényvédelemben gombabetegségek ellen használják főzetét vagy erjesztett kivonatát. Másik gyógynövény a mezei menta, mely júniustól októberig nyíló lilásrózsaszín virágairól ismert. Teája meghűléses állapotban használ egészségünknek.