Diónyi káposzták

Ilyenkor, amikor nem nagyon válogathatunk frissen szedett zöldségek között, s legfeljebb a permetezett primőrökre fanyalodunk, különösen nagy értéke van a kertből behozott bimbóskelnek. Vannak, akik nyersen, salátaként fogyasztják, de készíthetünk belőle párolt köretet vagy főzeléket, ahogy a kelkáposztából. Táplálóértékét sok vitamin, fehérje és emészthető rost fokozza.

Érdemes neki helyet adni a kertben, szinte minden talajon megtermelhető. Szereti a frissen trágyázott földet: ha nincs szerves trágyánk vagy komposztunk, akkor ügyeljünk arra, hogy a nitrogénnél több káliumot kapjon műtrágya formájában. Mivel sok fényt igényel, ne kerüljön fa alá, és a betegségek megelőzése érdekében olyan ágyást válasszunk neki, ahol az elmúlt négy évben nem volt káposztaféle.

Jól viseli a szárazságot, de vízigényes növény, ezért csak akkor ad szép bimbókat, ha rendszeresen öntözzük. Palántázásával nem kell sietni, ráérünk májusban is elültetni, hiszen csak késő ősszel kezd teremni. Tipikus másodvetemény: kerülhet például borsó, retek, saláta vagy spenót után is. Mivel akár egy méter magasra is megnőhet, nagy tenyészterületet igényel, ezért legalább 50-70 centiméter távolságra ültessük egymástól.

Utána már nincs más dolgunk, mint kapálni, és kártevő láttán permetezni. A bimbóskelt ugyanis nemcsak mi szeretjük, hanem a levéltetvek, a földibolhák, a hernyók és a meztelen csigák is. Szeptemberben, amikor a bimbók fejlődése felgyorsul, az oldalleveleket kitördelhetjük, hogy a bimbók több fényhez és tápanyaghoz jussanak, így jobban kifejlődnek és kemények lesznek. Mivel jól tűri a hideget, kint hagyhatjuk a kertben, és addig járhatunk rá, amíg találunk rajta valamit. Egy tő akár félkilónyi termést is hozhat, így egy négyfős családnak bőven elég 15-20 tő.