Virágnévnapok: Leander, a közkedvelt

A leander a Földközi-tenger partvidékén honos, ahol gyakran út menti sövényként díszíti a településeket. Hazánkban már a középkori kolostorkertekben is ott virult, dézsába ültetve. Napjainkban sokféle színű telt virágú változatai között válogathatunk, amelyek finom, egzotikus illatukkal is hódítanak. Örökzöld, bőrnemű levelei lándzsa alakúak, olykor előfordul közöttük fehér csíkozású is. Tőből elágazó ágas kis bokor vagy koronás fácska nevelhető belőlük. Minden része mérgező, ezért a kisgyerekeket távol kell tartani tőle.

Mivel fagyérzékeny, a téli hidegtől óvni kell. Teleltetésére a 4-5 fokos hőmérsékletű, világos lépcsőház, veranda vagy télikert a legmegfelelőbb. A pincében tartott növény esetében ügyelni kell, hogy az ablak közelében kapjon helyet, mert – örökzöld növényként – télen is igényli a fényt. Tavasszal lemetszett 15-20 centiméteres hajtásdugványáról a leander jól szaporítható, a dugvány vízbe állítva könnyen meggyökeresedik.

A dézsában tartott növények jól tűrik a tűző napot is, de rendszeres, mérsékelt öntözésükről gondoskodni kell. Ha rendszeres tápanyag-utánpótlásban van része, évekig nem kell átültetni. Földjét lassú lebomlású műtrágyával, illetve kerti komposzttal trágyázzuk.