Döntsd a tőkét, így!

Ne csak az elpusztult tőkét váltsuk le, hanem azokat is, amelyek fölött eljárt az idő: leromlottak, betegek és keveset teremnek. A bujtás és a döntés régi jól bevált módja a pótlásnak, főleg a filoxérának ellenálló homoktalajon, illetve ott, ahol saját gyökerén él a szőlő. A fagyok múltával máris nekifoghatunk a munkának. A bujtás lényege, hogy a szőlőtőke vesszejét lehajlítva a földbe ássuk, a vesszőcsúcsot azonban a felszínre húzzuk és rögzítjük. A talajban lévő rész gyökeret ereszt, a föld fölötti vesszővég rügyeiből pedig új hajtásokat, illetve tőkét nyerünk. Mivel a legyökerező vesszőrészt még az anyatő is táplálja, a pótlás gyorsan fejlődik.

Jó, ha előre megtervezzük a tőkepótlást: amelyik tőkéről bujtani akarunk, azon egy vagy több hosszabb hajtást hagyunk. Ezeket ne vágjuk vissza a nyári zöld munkák idején, és ha vesszővé érnek, még azon az őszön vagy a következő tavaszon húzzuk le a földbe. Természetesen egy tőkéről két, sőt három vesszőt is lehúzhatunk, azaz több tőkehiányt is pótolhatunk. És nemcsak a saját sorában, hanem a szomszédosban is, ha a helyzet úgy hozza.

A bujtás első lépéseként az anyatőkétől az új tőke helyéig ásónyomnyi széles, közepén fél méter mély árkot ásunk. Ezt követően fogjuk a bujtásra szánt vesszőt, belefektetjük az árokba, és az új tőke helyén függőlegesen fölvezetjük. Előzőleg a vesszőt – óvatosan csavarva – meghajlítgatjuk, megropogtatjuk, és így fektetjük a gödörbe. Ha ezt nem tesszük meg, azt kockáztatjuk, hogy a vessző a hajlítás helyén eltörik. Egy-két lapát földdel rögzítjük a vesszőt, majd az egész árkot betemetjük, de úgy, hogy közben minden réteg földet jól megtaposunk. A kiálló vesszővég mellé leszúrjuk a karót, majd visszavágjuk két rügyre a földfelszíntől számítva. A lebujtatott vessző a nyár során gyökeret ereszt, és már termést is hoz. Ősszel vagy a következő tavasszal leválasztjuk az anyatőkéről – például úgy, hogy ásóval középen átvágjuk a bujtást –, és ettől kezdve már csak a saját gyökerén él tovább.

A döntés alkalmával magát az egész tőkét hajlítjuk le a föld alá, és a pótlásra kiválasztott vessző végét a felszínre hozva ifjítjuk meg a ledöntött tőketestet. Természetesen ez esetben is pótolhatjuk a szomszédos tőkehiányokat, több vesszőt kijelölve. A munka első lépéseként a döntésre kiválasztott tőkétől a jövendő tőke helyéig fél méter mély és ugyanilyen széles gödröt ásunk. Ezután megtisztítjuk a földtől a tőkét, le egészen a talpgyökerekig, majd óvatosan lefektetjük az árokba. Előzőleg lemetsszük róla a fölösleges vesszőket, csonkokat, harmatgyökereket. A tőkén hagyott, pótlásra szánt vesszőt óvatosan hajlítva, megropogtatva elfektetjük a gödörben, végét pedig az anyatőke helyén a felszínre hozzuk, majd – mint a bujtásnál – két rügyre visszavágjuk. Az árkot behúzzuk, miközben a földet ez esetben is többször megtapossuk.