Első veteményeink

Legkorábban vethető növényeink a vöröshagyma, a petrezselyem, a paszternák, a sárgarépa, a retek, a spenót, a sóska, a saláta, az endívia és a mák. A hideget tűrik a káposztafélék is, de ezeket inkább palántázzuk, mert így korábban szedhetjük azokat. A kelkáposzta áttelelő, mint például a mohá­csi adventi fajta, így korábban szedhetjük, mintha magról vetnénk tavasszal. A kínai kel a hosszú nappalok hatására magszárat fejleszt, így tavasszal csak fólia alatt érdemes termelni, majd másodvetésként őszi szedésre. A borsó vetését ne siessük el, bár az is át tud telelni, de melegben gyorsabban beborítja a talajt. A talajra csak akkor lépjünk, ha taposásunkkal nem okozunk kárt.

Az a jó, amikor a talajegyengető gereblyézésnél a szikkadt felszín alatt nedves a talaj. A sorokat észak–déli irányba jelöljük ki. A sortávolságot a kifejlett növény terjedelme és a művelő eszközünk (gereblye, kapa) szélessége befolyásolja. Általában 25–50 cm közötti sortávolság a megfelelő. A vetés mélysége a vetőmag nagyságától és a talajtól függ. Az apró magokat 2-3 cm mélyre, a nagyobbakat 4-6 cm-re vetjük. Homokos talajon mélyebbre, kötöttebb talajon sekélyebbre vetünk.

A magvakat egyenletes mélyre tegyük. A fellazított, elegyengetett földre a kijelölt sor helyére helyezzük a gereblye nyelét, tapossunk rá, és ebbe a mélyedésbe – aminek az alja egyenletesen kemény – vessük a magot. Hagymánál, sárgarépánál, petrezselyemnél a kijelölésre tetőlécet is használhatunk, így az 5 cm széles sorba szórtan vetett magból jobban ki tud fejlődni a növény. Ilyenkor egyelésnél, amikor a tőtávolságot állítjuk be, nem akadnak annyira össze a növények gyökerei, és az egyelést is halogathatjuk addig, amikor már zsenge zöldséget szedhetünk a konyhára.