Láb nélküli petrezselyem

Vajon mitől lesz olyan rossz kinézetű, „lábas” a petrezselyemgyökér? Ennek két oka ismert. Az egyik a talaj, amelyet legalább harminc centiméter mélyen kell megművelni ahhoz, hogy a gyökér szépen, egyenesen fejlődjön. Ugyanakkor nem lehet sem tömődött, sem cserepesedett, és nem lehet köves-kavicsos. A másik, hogy a föld nem lehet fonálféreggel fertőzött, ugyanis emiatt is szabálytalan, elágazó gyökerek képződnek.

Mivel a petrezselyem magja illóolajat tartalmaz, és emiatt nehezen csírázik, minél korábban vessük! (Nem kell féltenünk a hidegtől sem, mert jól viseli.) Fontos tudni, hogy a mag hamar elveszti csírázóképességét, ezért legjobb, ha egyéves szaporítóanyagot vetünk. (A hároméves mag legtöbbször már ki sem kel.) Az apró magot 2-3 centiméter mélyre szórva vessük, a sortávolságot a fajta, illetve a felhasználás módja határozza meg. Így a levélpetrezselymet 25-30, a rövid gyökerű, széles vállú típusokat 30-35, a félhosszú fajtákat pedig 40-45 centiméteres sortávolságra vessük! Laza, könnyű szerkezetű talajon vetés előtt és után is célszerű hengerrel tömöríteni a magágyat. Ahol fönnáll a fonálféreg vagy a pattanóbogarak lárvái fertőzésének veszélye, ott vetés előtt talajfertőtlenítő készítményt is munkáljunk a földbe!

A petrezselyem közepesen tápanyagigényes, legcélszerűbb az előző évben szerves trágyázott zöldségfélék után termeszteni. Sárgarépa, pasztinák, illetve önmaga után semmiképpen ne vessük, mert a kártevői elszaporodnak. Elsősorban káliumigényes; a foszfor- és káliumtartalmú műtrágyákat lehetőleg ősszel, a talaj előkészítés során dolgozzuk a talajba, a nitrogént pedig fejtrágyaként juttassuk ki a tenyészidőben.