Mit gyógyít a rebarbara?

Egyik legkorábban szedhető zöldségünk a rebarbara, amelyet általában boltokban, piacokon nem árulnak. Csak azok ismerik és szeretik, akik helyet adnak neki a kertjükben.

Az Ázsiából származó növényt több ezer éve termesztik. Ha magról szaporítjuk, akkor márciusban, áprilisban kell vetni, majd a kikelt magoncokat a következő tavaszon kell kiültetni végleges helyükre. De általában tőosztással szokták szaporítani ősszel vagy tavasszal, március elején. A gyökértörzset kiemeljük a talajból és éles késsel szétdaraboljuk úgy, hogy egy darabon 2-3 rügy legyen. A dugványokat olyan mélyre helyezzük, hogy a rügyeket 2 centiméteres talajréteg fedje. Körülöttük alakítsunk ki tányérokat, ahol a csapadék összegyűlik. Vízigényes növény, ezért öntözni kell, a virágszárat pedig érdemes letörni, hogy folyamatosan új levelek képződjenek.

A gyógynövényként is ismert rebarbara gyöktörzse gyenge hashajtó hatású, de felhasználható keserű likőrökben is. Több országban készítenek leveléből főzeléket, levélnyeléből kompótot, gyümölcsízt, szörpöt, ivólevet, sőt bort is erjesztenek belőle. A levélnyél vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag friss zöldség, amely elősegíti a bélműködést, a vesét tisztítja, a szoptatós anyák tejkiválasztását pedig fokozza.