Popeye is szerette volna!

Ha meglátjuk a vetőmagboltok polcain a mángoldot, ne idegenkedjünk tőle, adjunk neki helyet a kertünkben, hiszen egy sokoldalúan felhasználható levélzöldséget kapunk. Piacon nálunk nem is kapható, ezért érdemes megtermelni, úgy ahogy azt a tőlünk nyugatabbra lévő országokban nagyon sokan teszik.

E növény rokona a cukorrépának, a marharépának és a spenótnak. Hatalmas, húsos leveleiből ugyanúgy főzhetünk főzeléket, mint a spenótból, párolva jó köretnek, rakott ételeknek, vastag levélnyeléből pedig leves is készíthető.

Termőhelyben nem válogat, de legjobban a humuszban gazdag, meszes talajokon érzi jól magát. Fejlődéséhez fontos a sok nitrogén és a kálium. A kert napos részére vessük, mert az árnyékot nem szereti, ott megnyúlik és gyengén fejlődik. Körülbelül 40 centiméteres sortávolságra, 3 centiméter mélyre kell vetni. Kelés után meg kell ritkítani, hogy a leveleknek legyen elegendő helyük a növekedéshez.

Levélzöldségről lévén szó, szereti a nedvességet, ezért száraz időben csak öntözéssel kapunk szép termést. Ápolási munkái közül legfontosabb a gyomtalanítás, a kapálás, és amennyiben szükséges, a növényvédelem. A szép, fodros leveleket ugyanis nemcsak mi szeretjük, hanem a hernyók és a levéltetvek is. A vegyszer kiválasztásánál ügyeljünk arra, hogy az környezetkímélő legyen, rövid élelmezés-egészségügyi határidővel, hogy minél hamarabb ehessünk belőle. Ha szerencsénk van, már júniustól szedhetők a levelek, melyek levágása után újak fejlődnek.

A mángold sok értékes táplálóanyagot, cukrot, szerves savakat és vitaminokat (A, C) tartalmaz. Nagy előnye, hogy akkor ad termést, amikor a spenót már felmagzik, így a Popeye ízlésvilágához közel álló emberek nyáron sem maradnak ki a kulináris élvezetekből.