Ciripel és rág? Sört neki!

A lótetű szinte állandóan a föld alatt él, naponta a testhosszánál 60-80-szor hosszabb alagutat váj, s csak párzás idején – június elején – jön éjjel a felszínre. A hím ciripeléssel – innen a tücsök elnevezés – hívja a nászszobába a nőstényt, amely a megtermékenyülés után 200-300 tojást rak. A talajban, fagymentes rétegben telel át.

Kártétele a növények gyökereinek, gumóinak megrágásával jelentkezik. Vegyszer nélkül úgy védekezhetünk ellene, hogy egy sima falú, legalább 10 cm mély edényt egy lyukba süllyesztünk a föld felszínéig, s abba sört öntünk. Ez odacsalogatja, s a belé esett tücsköket a baromfiudvarra dobhatjuk, hiszen állati fehérjében gazdag takarmány. A talaj ásásakor, szántáskor, érdemes a tyúkokat beengedni a kertbe, mert a felszínre került rovarokat összeszedhetik. Iváncsán „Öcsi bácsi”, kedves biokertész barátom a macskáját szoktatta arra, hogy a komposztjának átforgatásakor előkerülő vakond-tücsköket megfogja.

A járatokba erős illatú anyagot (petróleumos rongyot) dugva megakadályozzuk kijövetelüket. Ha felfedeztük járatukat, a vízszintes járatot ujjunkkal követve eljuthatunk a függőleges főbejáratig. Ezt a nyílást kitágítjuk, s használt étolajat, majd vizet öntünk belé. A rovar kimenekülve elfogható, a peték, lárvák pedig megfulladnak. A biokertekben a nagysárfű (Euphorbia lathyris) elriasztja a vakondtetűt, a vakond, a cickány és a borz pedig megeszi a „tücsköt”. Madaraink közül a feketerigó és a varjú is csemegézik belőle.