Bárány repül Japánba

Ha a bárányt feldolgoznánk, akkor nagyobb esélyeink lennének a piacon. A magyar vágóbárányok zömét ugyanis élő állapotban szállítják Olaszországba a hazánkban ténykedő, ám csaknem teljesen olasz érdekeltségű juhkereskedők. Akik a húsvétot megelőző szezonban mindig kitalálnak valami árcsökkentő, piacrontó tényezőt. Az idén tavasszal a juhtenyésztők arról panaszkodtak, hogy mind az ár, mind a kereslet 20-25 százalékkal esett vissza.

– A magyar juhtenyésztés lényegében egyetlen külföldi piacot szolgál ki, ami egyben félgyarmati állapotot jelent számunkra – értékeli az ágazat jelenlegi helyzetét Juhász Pál, a hetesi Kapos Ternero Húsipari Kft. ügyvezető igazgatója. – Ebből mindenképpen ki kell törnünk, mert különben erősödik a már évtizedek óta tartó folyamat: egyre kevesebb birkát tartunk, mind kevesebb árut termelünk. Aki kitűnő minőséget állít elő, az igenis kapjon több pénzt a vágóbárányáért, amit dolgozzunk fel itthon, és úgy értékesítsük az árut a világban.

Juhász Pál cégük tapasztalataira alapozva beszél. Kis vágóhídjukon évente 10-12 ezer, húsfajtákkal keresztezett bárányt vágnak, és a feldolgozott húst igényes piacokra szállítják.
– Főként a kereskedelmi láncoknak értékesítünk vákuumcsomagolt bárányhúsokat, ezenkívül exportálunk is. Ausztriá­ba például a rituális – mind az iszlám, mind a zsidó – vallási előírásoknak megfelelő vágású bárányhúsokat. A juhok kivéreztetésekor valóságos vallási delegáció szállja meg a vágóhelyiséget, hogy részesei legyenek, ellenőrizzék, szertartásuknak megfelelően mennek-e a dolgok. Japánba különleges minőségű és kategóriájú bárányhúst szállítunk. Jó érzéssel tölt el, hogy a felkelő nap országában több három Michelin-csillagos étterem is használja alapanyagként az általunk szállított bárányhúst. Sőt a budapesti Costes étterem, amelyik nemrégen kapta meg az első Michelin-csillagját, hírét véve a japán bárányhúsexportunknak, már többször is rendelt tőlünk árut.

Paládi Vince régi juhászfamília sarja, nyájai többfelé legelésznek a somogyi lankákon. Törzsállománya Bárdud¬varnok-Kaposdadán van, és a javakorabeli férfi rendszeres beszállítója a Kapos Ternero vágóhídnak. – A magam ura vagyok, de a magam rabszolgája is – fogad bennünket kurtán, jelezvén: nem sok ideje van a „dologtalan” újságírókra.
– Bármikor el lehet adni a bárányt nagyobbrészt olasz piacra élősúlyban, de a Kapos Ternero vágóhíddal is jó kapcsolatban vagyunk – kezdi szakmája jellegzetes tartásában, vagyis juhászkampójára támaszkodva. – Most betörtek a japán piacra, ahova kis súlyú, 18-19 kilós, jó minőségű bárányokat kérnek. A Kapos Ternero az olasz kereskedőkhöz képest mindig tíz százalékkal többet fizet. Nálam az anyai állomány részben merinó jellegű, de a húsformákat javító francia fajtájú kosokkal fedeztetek, amelyeknek az utódai minőségi bárányt produkálnak.

A Kapos Ternero egyik tulajdonosa nemcsak nevében Juhász, hanem a mindennapokban is:
– Húsz éve van egy törzsállományom, egy kis tenyészetem, ahol texel fajtájú juhokat tenyésztek. Ez a világ egyik legjobb húsfajtája – mutat mintegy összegzésként egyik, a zöld füvön békésen le¬ge¬lésző, valóban jól mutató anyabirkájára Juhász Pál.