Rendsodróval mentenek

Csendes nyári délután a Nyírségben valahol Terem és Nyírvasvári között. Öreg akácfasor árnyékában vezet az út, majd fiatal nyárfás következik, aztán dombok, messzire sárgálló tarlók – s valahol messze mintha traktor zúgna…

Kertünk-udvarunkBalogh Géza2010. 08. 15. vasárnap2010. 08. 15.

Kép: Rendsodró széna kaszálás mező tarló mezőgazdasági munka takarmánytraktor Fotó: Habik Csaba 209 05 15

Rendsodróval mentenek
Rendsodró széna kaszálás mező tarló mezőgazdasági munka takarmánytraktor Fotó: Habik Csaba 209 05 15

Hogy lehet ez, hiszen a gabonát már learatták, mögötte pedig kukoricatábla? Egyikben sincs keresnivalója! A zúgás azonban határozottan erősödik. Kisvártatva fel is tűnik a gép, rendsodróval szénát forgat. Illetve szalmát… de hát a szalmát nem szokták forgatni!

Értetlenül bámulom a szokatlan műveletet, aztán kilépek a fasorból, a traktoros is megáll. Erős, barna, hatvan körüli férfi, a fülkéből kihajolva nyújtja a kezét.
– Paulik Miklós – mondja, és keserűen legyint. – Megértem a csodálkozását. Mert én már megettem a kenyerem javát, de olyat még sose láttam, hogy a renden fekvő szalmát forgatni kelljen. Mifelénk azonban megbolondult az idő. Egyik vihar után jött a másik, tökéletesen szétzilálta a határt. Ezt a szalmát se lehet felbálázni, mert esik meg esik.

Furcsa ezt hallani, hiszen most kánikulai nap ragyog, szinte hallani, hogy szikrázva szárad a szalma – jártam volna azonban erre tegnap meg tegnapelőtt! De jöhettem volna májusban, júniusban is. Hol az eső szakadt, hol a szél tombolt, meg is látszik a nyírségi mezőkön.

– Mit gondol, hány mázsa tritikálé termett ezen a nyolc hektáron? – mutat körbe Paulik Miklós. – Hetven. Holott még a kétszáz mázsára is ráfizet az ember! És ez így van mindennel.
– De akkor mi veszi rá a földművelésre az ittenieket?
– Az áramdíj. Meg a vízdíj, meg a gázdíj. Mert azt fizetni kell, ha tetszik, ha nem.

Paulik Miklós a rendszerváltás óta egyéni gazdálkodó. Tizenöt hektárt művel, a terményből azonban nagyon keveset ad el, megeszik azt a jószágok. Tulajdonképpen azokból él, de mikor azt kérdezem, hogyan, rábök a traktorjára.
– Tudja hány éves ez az MTZ? Negyven. Hát akkor elmondtam mindent. Pedig én nem a Balatonon meg a tengerparton töltöm a nyarat.

Az ülés alól vizet vesz elő, a melegben izzadtságcseppek gyöngyöznek a homlokán, felém nyújtja a flakont.
– Meleg lesz, de hát itt a fülkében is meleg van.
– Ha most a faluban lennénk, meghívnám egy sörre – adom vissza a flakont.
Iszik ő is, aztán szigorúan a jegyzetfüzetemre, majd rám néz.
– Azt is megírja majd, hogy most vasárnap délután van? Írja csak meg! Lássa a városi, milyen pompás sorsa van a falusi embernek.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek